1. fejezet

Látogató

Egy erdőben voltam.Vaksötét volt.

Úgy éreztem,mintha kutatnék valami után,igazán én sem tudtam.Olyan furcsán éreztem magam,mintha nem is én lennék..

Csak mentem előre,a lábaim vittek,akaratlanul.Olyan ismerős volt ez az erdő,de még sosem jártam erre.Talán egy ösvényen mehettem.A talaj egyenletes volt,az arcom sem ütközött ágakba.

Nemsokkal később olyan érzésem lett mintha figyelne valaki.A hideg végigfutott a hátamon,olyan nyomasztó ez a hely.A testemet sem éreztem magaménak.Már jó ideje megyek de még mindig nem fáradtam,viszont a torkom egyre jobban égett.Megálltam,hátha látok valami támpontot ami kivezet innen.

Felnéztem az égre és teleszívtam a tüdőm friss levegővel.Enyhülést vártam,de a tüdőm mintha nem igényelte volna az oxigént.

Pár pillanat múlva egy erős fuvallat járta át az erdőt.Egy vastag felhő elmozdult a helyéről, felfedve a mögötte lévő holdat. Telihold volt,bámultam még pár percig aztán megint körülnéztem,most már a telihold fényében.Még a lélegzetem is elállt.

Nem ösvény volt az amin haladtam,hanem egy tisztásnak a közepén álltam.Hatalmas volt és fehér virágok borították amik a hold fényben mintha ragyogtak volna.Olyan érzésem volt mintha egy tündérmese kellős közepébe csöppentem volna.

Ahogy jobban szemügyre vettem a tisztást tőlem úgy fél kilométerre egy házat pillantottam meg a tisztás másik oldalán.A gyomrom azonnal görcsbe rándult.Úgy éreztem,hogy megtaláltam amit kereste,bármi is volt az..Elindultam felé .Amikor odaértem csak akkor fogtam fel milyen óriási.Három szintes volt,a falai fehérek voltak egyedül az alsó részt borította faburkolat.Lakatlannak tűnt.A bejárati ajtó elött megálltam.Idegesen kifújtam a levegőt,a kezeim ökölbe szorultak.Mi ez a hely?És egyáltalán mit keresek én itt?Különös vonzást éreztem,hogy bemenjek.Nyeltem egy nagyot,majd remegő kezekkel a kilincs felé nyúltam,de abban a percben ahogy az ujjammal megérintettem a fogantyút minden elsötétült.

Zihálva ugrottam fel az ágyamban.Az arcom verejtékben úszott,mint aki most futotta le a maratont.Az álom hatására megint elkezdtem remegni. Már megint egy ilyen álom.Annyira valóságosnak tűnt minden.Már több hete ezek az álmok térnek vissza,de csak egy dolog egyezik meg mindben:a ház.Úgy érzem mikor álmomban ott vagyok,hogy valami köt hozzá.Fontos...

Pár percig a semmibe meredtem,majd megdörzsöltem a szemem és az órára néztem.Hajnali fél kettő.Csodás Renessme!Már tapasztalatból tudtam,hogy nem fogok visszaaludni ezért kimásztam az ágyból és kisétáltam az erkélyemre.Kicsit hideg volt,összeborzongtam.Összekulcsoltam a karjaim a mellkasom előtt és a korlátig sétáltam.A hold bevilágította a környéket.A teraszom a ház hátuljára nyílt ami egy fenyőerdőre nézett.Kiskorom óta ismerem azt az erdőt,mindig ott vagyok ha egy kis békére vágyom.Egy óriási fenyő állt a háztól pár méterre,az volt az én fám.

Ráemeltem a tekintetem de amint ránéztem nem hittem a szememnek:Egy ember guggolt a fa egyik legmagasabb ágán és engem figyelt.

Annyira megrémültem, hogy moccanni sem bírtam. Percek teltek el és én csak bámultam a köpenyes embert ő pedig viszonozta a tekintetem. Nem tudtam mit kellene tennem, fussak vagy sikítsak? Nem éreztem értelmét egyiknek sem, végül nagy nehezen megmozdultam és hátráltam pár lépést a szobám felé, de nem akartam bemenni. Különös izgatottság kerített hatalmába a fán lévő személy iránt. A semmiből hirtelen biztonság érzetem támadt. Úgy éreztem nem eshet bántódásom, hogy biztonságban vagyok. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót. Hát borzongató volt.

Visszasétáltam a korlátig és tovább néztem a különös idegent. Az se érdekelt volna ha itt helyben végez velem,legbelül éreztem,hogy itt kell maradnom. Vettem egy mély lélegzetet és közben azon gondolkodtam, vajon hogy tudathatnám vele, hogy fedje fel magát. Amint ez a gondolat menet átfutott a fejemen a férfi megmozdult és abban a pillanatban eltűnt a szemem elöl. Leestet volna? Nem hinném. Nem hallottam puffanás. Idegesen elkezdtem keresni a tekintetemmel,de sehol sem láttam a köpenyes embert. Nem tűnhet csak úgy el amíg meg nem kaptam a kérdéseimre a választ!

Már egy ideje ott álltam és egyre biztosabb lettem benne hogy csak álmodom ezt az egészet.Úgy éreztem,-amíg rá nem jöttem,hogy csak álmodom, hogy ennek a férfinak köze van a mostani álmaimhoz.Csalódottan sóhajtottam és elindultam a szobám felé,de amikor már majdnem bent voltam valami halk dobbanást hallottam a hátam mögül.A gyomrom görcs berándult az izgatottságtól.Talán mégsem álmodok?Ez a valóság?De ha mégis álmodom akkor nem történhet semmi bajom úgyhogy összeszedtem minden bátorságom-habár egész testemben remegve-de megfordultam.

Még a lélegzetem is elállt attól amit láttam.A csuklyás férfi állt a korláton.Most már sokkal jobban láttam az alakját de az arcát a még mindig nem láthattam a csukja miatt.Már megint az a különös biztonság érzet kerítettfelegyenesedett.Nem tudom hogy megőrültem vagy csak nincs ki mind a négy kerekem de lassan elindultamengedte aztán felugrott a korlátra és támadó állásba helyezkedett mint amikor a vadállat készíti leteríteni a zsákmányt.De abban a másodpercben,amint a férfi viselkedése megváltozott hírtelen több tucat érzelem söpört át rajtam.Megdöbbnés,düh,gyötrődés,vadság,vág,szomjúság..A különféle érzelmek sorra söpörtek végig a testemen mindha valaki felém lövelné őket.Teljes felkavartak.De most az egyetlen érzés uralkodott rajtam:A félelem. Teljesen meg dermedtem. Nem tudtam mire vélni ezt a reakciót.A morgása egyre rémisztőbben tört a felszínre ,mintha ezzel arra figyelmeztetne hogy hátráljak.Elkezdtemüveg ajtóra és vártam, hogy mikor jön el a vég. hatalmába.Úgy éreztem most talán megkaphatom a kérdéseimre a válasz.A férfi hirtelen leugrott a korlátról és felé. Aztán minden olyan gyorsan történt. A férfi mellkasából egy vadállati morgás tört fel és egészen addig hátrált ameddig a korlát távolodni a szoba felé,mikor már nem tudtam tovább menni rásimultam az

Óráknak tűnő másodpercek teltek el de ami ezután következett teljesen ledöbbentett. A morgás elcsendesedett, a férfi egy kecses mozdulattal ismét az erkélyen volt. Hírtelen megint nyugodtság járta át a testem,teljesen elvesztettem az uralmam az érzéseim felett.A férfi megmozdult és felém lépett lassan,megfontoltan.

Még azt is elfelejtettem hogy,hogyan kell lélegezni mikor tőlem pár centire megált és belenézett a szemembe. Egy gyönyörű,veszedelmesen ragyogó ónix szempárral találtam szembe magam .Az arcának gyönyörűsége teljesen elvarázsolt.Annyit azért sikerült megállapítanom hogy nem lehet ídősebb nálam 1-2 évvel ami meglepett.Egyikünk sem mozdult.A tekintete mágnesként vonzotta az enyémet.Szem kápráztatóan gyönyörű volt.Az egyetlen dolog ami kicsit rontott arca szépségén a szeme alatt lévő lilás Karikák voltak.

Tudtam,éreztem,hogy félnem kellene de mégsem éreztem félelmet. Lélegzet visszafojtva bámultam varázslatos arcát és nem tudtam mit kellene tennem..

Pár pillanat később a fiú hirtelen halványan elmosolyodott és a kezével elindult az arcom felé.Ha lehet én még jobban meglepődtem és a szívem őrült iramba kezdett.Teljesen összezavarodtam.Az arcomat forróság öntötte el,a szemeimet lehunytam.Az arcomtól pár milliméternyire az ujjai megálltak és egy pillanatra az egész teste Kővé dermedt,de aztán engedett a merevségén és hozzáérintette jéghideg ujjat az arccsotomhoz és leheletIjedten finoman végighúzta őket az államig.A hideg érintéstől összerezzentem és felpattantak a szemeim. szívtam be a levegőt.A férfi felnyögött,rémülten visszakapta a kezeit és hátrébb lépett,mordult egyet majd hihetetlenül bársonyos,mély és ellenálhatatlan,de megkínzott hangon megszólalt .

-Elnézést kérek-nyögte elhaló hangon.

-Hát tényleg igazat mondtál-mormolta alig halhatóan mintha magához beszélne.

Halkan mordult egyet.

Ki…-leheltem de még a szót sem sikerült kimondanom eltűnt a szemem elől…