Butterfly: február 2010

Itt a friss! Sajnálom,hogy ennyit késtem de sajnos még nincs saját gépem ezért így elég nehéz a helyzet,de mindent megteszek!:)
Ja és még valami:A történetemben a Twilightos Bella karaktere és az "én" Renessme-m megcserélődnek Bella pedig hasonlít Renessme-re.Tudom hogy kicsit zavaros..dehát fura egy agytekervényeim vannak :D És Please emberek komikat! :) Jó olvasást!
Puszi:Bella. :*

2.fejezet

Ez lehetséges?

Olyan érzés volt mintha pofon vágtak volna. A megdöbbenés és a félelem lebénított minha egy sziklatömb alá szorultam volna. Motszanni sem bírtam.Pár pillanatig még lélegezi is elfelejtettem.Üveges szemekkel bámultam az erdőt miközben kérdések százai cikáztak a fejemben.

Remegés járta át a testem fellazítva megbénult izmaimat.Egy fagyos fuvallat csapta meg az arcom ami egy kicsit segített aban hogy tísztán tudjak gondolkodni.

Álmodom?Vagy ez most tényleg a valóság?De ha mégiscsak álmodom akkor mi a csudának nem ébredek már fel?

Teljes szívemből azt kívántam,hogy csak a kébzeletem furcsa játéka legyen mindez,de sajnos túl sok dolog bizonyítja,hogy igenis ébren vagyok..

A hangja..bársonyos és tiszta de mégis vérfagyasztó.A leheletének illata..hűvös és édes.Teljesen megbabonázott.A pillantása..ahh..vad és veszedelmes de mégis egy mégnes erejével vonzott.Ha akartam sem tudtam volna róla levenni a szemem..

Az érzések, amik hirtelen rám törtek megrémítettek. Nem akartam érezni őket.Kétségbeesve megráztam a fejem(mintha ezzel ki tudnám verni őket).Megpróbáltam minden érzést és gondolatot kiverni a fejemből.

Visszaindultam a szobám felé,de a küszöbnél vetettem még egy utolsó pillantást a hátam mögé majd sóhajtottam egyet és besétáltam a szobámba.Az ágyam elött megtorpantam.Nem akartam elaludni,vagyis inkább álmodni. Viszont, ha holnapra nem alszom ki magam inkább fogok hasonlítani egy zobira mint egy emberlányra.Végül bedöltem az ágyba és az agyamra bíztam a döntés.Nagy megkönnyebbülésemre mély,rémálom mentes álomba zuhantam.

Reggel korán keltem fel.Még sötét volt kinnt.Lassan kikászálodtam az ágyból és elbotorkáltam a fürdőszobába . Amint meglátam magam a tükorbe beigazolódott a gyanúm.A szemem alatt sőtét karikák rajzolódtak ki,a hajam akár egy szénabogja.Úgy döntöttem nem foglalkozok vele,l egyintettem egyett majd megnyitottam a zuhanyt.Csiga lassúsággal levettem a ruháimat és beáltam a forróvíz alá.Jó érzés volt,de csak egy másodpercig vonta el a figyelmem.Újra kételkedni kezdtem abban,hogy tényleg megtörtént a tegnap éjjel . Mégis,minnél kétségbeesettebben próbáltam kiverni a fejemből,annál többet gondoltam rá.De istenem,azok a szemek!

Miután már az összes melegvíz elfogyott kimásztam a zuhany alól és becsavartam magam egy nagy törölközőbe és megint a tükör elé áltam.Sóhajtottam egyet majd egy hajkefével megpróbáltam kigubancolni a hajam.Amint elkészültem visszasétáltam a szobámba.Nem tudom meddig lehettem a fürdöben de már világos volt.Kinyitottam a szekrényem és bámultam a ruháimat.Végül egy mélylila pamut garbó és egy farmer mellett döntöttem.Gyorsan felcibáltam magamra őket,összeszedtem a könyveimet és elindultam a födszintre.Charlie már elment a munkába,úgyhogy megint egyedül vagyok.

Ma valahogy nem voltam éhes.Volt még egy kis időm indulás elött de nem igazán tudtam mit kezdjek magammal.Leültem a kanapéra és bámultam a falat.Hagytam hogy a gondolataimat megint az uralma alá vegye az éjszaka.Aztán bekattant valami ami akkor jelentéktelennek tűnt:Egy reccsenés.

Őrült módjára felrohantam az emeletre és berontottam a szobámba.Kifutottam az erkélyre és a korláthoz léptem.Még a lélegzetem is elált.Tíz ujjnyom rajzolódott ki a fa korlátban,pont ott ahol a fiú ált..

Még megdöbbeni sem tudtam rendesen,azonnal izgatottság kerített hatalmába.Ezt a fajta korlátot nem lehet csak úgy,puszta kézzel behorpasztani.Egyszerűen lehetetlen.

Egy éles csörrenés zökkentett ki mélázásomból.Befutottam a szobámba és levettem az éjjelszekrényről a mobilom.Bella volt az.

-Szia Bella.-köszönteg még mindig kicsit kábán.

-Jajj Nessie,már úgy hiányzol!-mondta durcás hangon- Szia-tette hozzá kuncogva.

Ezen nevetnem kellett.

- Te is nekem Bells! Mi lenne ha ma eljönnék érted?Mehetnénk együtt.

-Rendben!Úgyis el akarok mesélnem valamit,elég fura..-mondta elgondolkodva.

Mivan ha nála is járt a köpenyes ember?Megdermedtem.

-Bella? - kérdeztem pánikolva - Minden rendben van?

-Hát persze butus,mi baj lenne?-kérdezte gúnyosan.

-Aha-válaszoltam kurtán-Akkor 10 perc és ott vagyok!Szia!-hadartam.Még meg sem vártam hogy válaszoljon, lecsaptam a telefont és lerohantam a konyhába.Amikor leértem elkezdett forogni velem a világ.Görcsösen belekapaszkodtam az asztal sarába és vártam hogy elmúljon.Mi történik velem?És ki ez a fickó?

Most már nem féltem.Dühös voltam.Mérhetetlen vágyat éreztem az iránt hogy kiderítsem ki ő és mit akar tőlem!

Dühtől fortyogva kirontottam a házból és a kocsim felé vettem az irányt.A változatosság kedvéért megint esett az eső.De amint odértem az én Chevymhez megkönnyebbültem.Imádtam vezetni,bár nem voltam valami fényes sofőr még sosem ért baleset amióta megvan nekem.Gyorsan bepatattam és beindítottam a motort.Rákanyarodtam a útra és elindultam Belláék háza felé.

Útközben próbáltam lehiggadni és azon gondolkodtam vajon mit akarhat Bella.Az egyetlen dilemmám ebben a percben az volt hogy elmondjam-e neki ami tegnap történt.Nem akartam megilyeszteni de azt sem akartam hogy bolondnak nézzem és életem végéig ezzel ugrasson.Szinte biztos voltam benne hogy azt fogja mondani hogy túl sok horrort néztem mostanában és csak álmondtam az egészet.Talán jobb is így.Erről nem kell tudnia.

Annyira belemerültem a gondolataimba hogy észre se vettem hogy már Belláék háza elött vagyok.Dudáltam egyet és vártam hogy kijöjjön.Szinte egy másodpercbe se telt már kinn is volt az ajtón és fülig érő szájjal futott felém.Erre én is elmosolyodtam.

Ha valaki nem ismerne minket azt hihetné ikrek vagyunk.Hasoló testalkatú volt mint én.A haja csak pár centivel volt hosszab mint az egyém majdnem a könyökéig ért de ugyanolyan hullámos volt mint az egyém bár az övé egy kicsit világosabb barna.Az ő szemei kékek voltak(amit mindig is irigyeltem tőle.Olyan gyönyörűek voltak akár egy drágakő.)az én szemem csokibarna volt.

Gyorsan bepattant a konyiba és lehúzta a kapucniát.

-Szia Nessie!-köszönt még mindig mosolyogva,majd megölelt.

-Szia.-mondtam és visszaöleltem.

Miután visszahúzódott beindítottam a motort és elhajtottam az Iskola felé.

-Reggel milyért csaptad le a telefont olyan hamar?-fordult felém egy percel később.Hiába, remek megfigyelő,főleg ha rólam van szó.

Ha tudnád!Gondoltam magamba,de csak attam a hülyét.

-Nem is csaptam le.-mondtam játszott meglepettséggel.

Megrántotta a vállát majd megint rám nézett.

-Emlékszel,hogy mondani akartam valamit reggel?

-Igen.És mit akartál mondani Bella?-kérdeztem izgatottan.

-Hát..-habozott.

- Mond már,kérlek!-parancsoltam rá.

-Tegnap furcsa álmom volt.-mondta és elhalgatott.

-Nem akarom hogy kinevess!

-Ugyan már!Folytasd.

Idegesen kifújta a levegőt majd megint elkezdett beszélni olyan gyorsan hogy nagyon kellett figyelnem hogy minden szavát értsem.

-Hát szóval az álmomban te voltam.-rámnézett hogy értem-e majd miután én csak bóintottam elnézett rólam és folytatta.-Éjszaka volt és a szobád erkélyén voltam,mármint voltál.De volt még ott valaki..tudod a kedvenc fádnál.Ott ált és téged nézett te pedig nem mozdultál.Percekkel rá a férfi eltűnt de te csak áltál és nem csináltál semmit.Aztán amikor elindultál vissza a szobádba a férfi hirtelen mögötted termett..a korláton ált.-vett egy mély levegőt majd folytatta.-Te megfordultál mire a köpenyes fickó leugrott a korlátról.Te pedig..elindultál felé..- hitetlenkedve megrázta a fejét.-Aztán a férfi hirtelen felmordult mélyen és fenyegetőn aztán elkezdett hátrálni az erkély végéig majd felugrott a fa korlátra és..és még mindig morgott.-hirtelen abbahagyta és rám nézett.Teljesen megdöbbentem.Honnan tudja mindezt?Talán látta előre mi fog történni?Lehetséges ez?

Ekkor már az Iskola parkolójában voltunk.

Rémültem rákaptam a tekintetem.Láttam rajta,hogy nem érti a rekcióm ézért úgy döntöttem folytatom én magam a történetet.

-„A férfi támadóállásba helyeszkedett pont úgy mint amikor a vadász készül leteríteni a prédát. Abban a másodpercben,amint a férfi viselkedése megváltozott hírtelen több tucat érzelem söpört át rajtam.Megdöbbnés,düh,gyötrődés,vadság,vágy..A különféle érzelmek sorra söpörtek végig a testemen mindha valaki felém lövelné őket.Teljes felkavartak.De most az egyetlen érzés uralkodott rajtam:A félelem. Teljesen megdermedtem. Nem tudtam mire vélni ezt a reakciót.A morgása egyre rémísztőbben tört a felszínre ,mintha ezzel arra figyelmeztetne hogy hátráljak.Elkeztem távolodni a szoba felé,mikor már nem tudtam tovább menni rásimultam az üvegajtóra és vártam, hogy mikor halok meg.

Óráknak tűnő másodpercek teltek el, de ami ezután következett teljesen ledöbbentett. A morgás elcsendesedett, a férfi egy kecses mozdulattal ismét az erkélyen volt. Hírtelen megint nyugodtság járta át a testem,teljesen elvesztettem az uralmam az érzéseim felett.A férfi megmozdut és felém lépett lassan,megfontoltan.

Még azt is elfelejtettem hogy,hogyan kell lélegezni mikor tőlem pár centire megált és belenézett a szemembe. Egy gyönyörű,veszedelmesen ragyogó ónix szempárral találtam szembe magam .Az arcának gyönyörűsége teljesen elvarázsolt. Annyit azért sikerült megállapítanom hogy nem lehet ídősebb nálam 1-2 ével ami melglepett.Egyikőnk sem mozdult.A tekintete mágnesként vonzotta az enyémet.Szemkápráztatóan gyönyörű volt.Az egyetlen dolog ami kicsit rontott arca szépségén a szeme alatt lévő lilás kararikák voltak.

Tudtam,éreztem,hogy félnem kellene de mégsem éreztem félelmet. Lélegzet visszafojtva bámultam gyönyörű arcát és nem tudtam mit kellene tennem..

Pár pillanat később a fiú hirtelen halványan elmosolyodott és a kezével elindult az arcom felé.Ha lehet én még jobban meglepőttem és a szívem őrült íramba kezdett.Teljesen összezavarodtam.az arcomat forróság öntötte el,a szemeimet lehunytam.Az arcomtól pár milliméternyire az ujjai megáltak és egy pillanatra az egész teste kövé dermedt,de aztán engedett a merevségén és hozzáérintette jéghideg ujjat az arccsotomhoz és lehellet finoman végighúzta az államig.A hideg érintéstől összerezzentem és felpattantak a szemeim.Ijedten szívtam be a levegőt.A férfi felnyögött,rémülten visszakapta a kezeit és hátrébb lépett,Mordult egyet majd hihetetlenül bársonyos,de megkínzott hangon megszólalt .

-Elnézést kérek-nyögte elhaló hangon.

-Hát tényleg igazat mondtál-mormolta alig halhatóan mintha magához beszélne.

Halkan mordult egyet.

Ki…-leheltem de még a szót sem sikerült kimondanom eltűnt a szemem elől…”-Bella Így végződik az álmod igaz?!-Az utolsó mondat végére már patakokban folytam a könnyeim.Rám nézett és láttam rajta,hogy igen,így végződik az „álma”.

-Te..te ezt honnan tuttad?-suttogta döbbenten.

- Nem álom volt Bella.Az a férfi tegnap éjjel tényleg ott járt nálam és pontosan az történt amit elmondtam és amit te megálmodtál!-Már csak suttogni bírtam.Teljesen megdöbbentem a reakciómon.

-Nessie ez nem vicces!Kérlek mond,hogy csak vicceltél az előbb!Ugye vicc volt?-kérdezte egy oktávval magasabb hangon.Nem bírtam válaszolni.Most akkor Bella valamiféle jövőlátó?Vagy csak nekem nincs ki mind a négy kerekem?

Mélázásomból az zökkentett ki hogy Bella mind két kezével felém nyúlt és a vállamnál fogva megrázott.

-Nessie,Elmagyaráznád nekem mi az őrdög folyik itt?-kérdezte dühösen.Mindha én tudnám.

-Nem tudom,Bella.Nem értem mi ez az egész!-válaszoltam suttogva.A hangom olyan hideg és kemény volt hogy még én is meglepődtem.Bella kezei leestek a vállamról és visszahúzta őket.Felhúztam a lábaimat a mellkasom elé és a karommal átfontam azokat.Talán nem kellet volna ilyen durván beszélnem vele hisz ő is ugyanúgy meg van rémülve mint én.Bűnbánóan rá néztem.

-Sajnálom Bella.Nem akartalak megbántani de értsd meg teljesen össze vagyok zavarodva.

Nem válaszolt.Pár percig igy ütünk ki-ki a maga gondolataiba merülve.Végül ő törte meg a csendet.

-Most akkor én valamiféle látnok vagyok ?-mondta majd elnevette magát de a nevetésében a humor szikráját sem éreztem.

-Hát nem tudom..de valami olyasmi lehetsz.-mondtam és óvatosan rá mosolyogtam.Megkönnyebülésemre elnevette magát.Vele nevettem.Milyen röhelyes helyzet...

-Nemsokára becsöngetnek, menjünk.-sóhajtottam majd kimásztam a kocsiból.

-Igen- helyeselt majd ő is kiszált.

Hála istennek az első órám közös Bellával.Az már a rosszabik fele hogy Biológia.

Némán sétáltunk egymás mellet a terem felé.Már majdnem mindenki megérkezett az osztályba amikor odaértünk.Amint leültünk a megszokott helyünkre Bella azonnal felém fordult.

-Szerinted ma is eljön a fickó?És én megint látni fogom előre?-suttogta. A tekintete kifürkészhetetlen volt.

-Talán..De még az sem biztos,hogy megint eljön.-válaszoltam elgondolkodva.

Az óra hátralévő részében nem igazán tudtunk beszélgetni Bellával.Nem is tudtam miről magyaráz a tanár,egyáltalán nem figyeltem az órára.Csak Bella „látomása” és a látogatóm járt a fejemben.Talán ma is eljön?Vajon mit akar tőlem?Annak a lehetőségét,hogy meg akar ölni nem tartottam valószínűnek hisz ha komolyan gondolta volna már rég halott lenék.Nem.Valami más okból jött el hozzám.De a képbe mégis hogy kerül Bella?Semmi nem stimmel.

A percek perektem és én egyre jobban éreztem az éjszaka közelettét.