CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

A történetről :)

Te mit tennél, ha egyetlen ostoba éjszaka után az életed pokollá változna? Ha azért kellene bántanod a saját barátod ,hogy megmentsd az életét? Ha egy olyan világba csöppennél, ami még a legrosszabb rémálmod is felülmúlja?

Renesmee egy különös álom után zaklatottan riad fel az éjszaka közepén. De nincs egyedül. A számára gyermekkora óta oly kedves erdőből egy különös idegen figyeli őt.

A fiú teljesen megbabonázza a lányt. Éjfekete szemeit és márvány fehér bőrét sehogy se tudja kiverni a fejéből, hisz minden éjszaka visszatér hozzá.

Renesmee legkedvesebb barátnője, Bella sem ússza meg furcsaságok nélkül. Újonnan felfedezett képessége segítségével rájönnek, hogy Renesmeere egy vámpír vadászik. De miért? És mi köze van ehhez a furcsa fiúnak? Talán mégsem kellett volna minden éjszakát vele „tölteni”?

Hogy megvédje szeretteit, Renesmee mindent maga mögött hagy, és maga után csalogatja a vámpírt is...De mi van,ha ez mégsem olyan jó ötlet? Ezek után Renesmee élete már soha többé nem lehet ugyan olyan, mint ezelőtt. De akkor jön egy régi ismerős…

2010. március 28.

4. fejezet

És végre megérkezett! :D Sajnálom,hogy ennyit kellett várni rá..

Még egyszer szeretném megköszönni a Díjakat.Annyira örülök nekik :) De szerintem nem érdemlem meg..:/ De ha ti szerintetek igen akkor nagyon örülök! :)
Jó olvasást!
Imádlak titeket! 

 Bella.



Tanácstalan voltam. Nem igazán tudtam mit kellene tennem. Talán,ha megint türelmes leszek, akkor közelebb jön.
Percek teltek el így, de nem történt semmi. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Szórakozik velem? Lehunytam a szemem és vettem pár mély lélegzetet. Mi van, ha azt hiszi, hogy félek tőle (ami nem is olyan ostobaság) és azért nem jön közelebb. Valahogy tudatnom kellene vele, hogy azt akarom, hogy idejöjjön. Talán ha idehívnám…
Lassan, bizonytalanul kinyújtottam reszkető kezem és a tenyeremet az ég felé fordítottam.
-Gyere.-suttogtam magamnak, hiszen ő úgy sem hallja.
Lélegzet visszafojtva vártam, hogy mit lép. Aztán mintha megrogytak volna a lábai, a következő pillanatban pedig már ott sem volt.
Ijedtemben visszarántottam a kezemet. Vajon megint idejön majd?
Azzal igazán nem veszítek semmit, ha várok. Kisétáltam az erkélyem végére és leültem a korlát mellé. A körülöttem elterülő sötétséget kezdtem eltanulmányozni.
Azon, hogy hogyan tűnt el olyan gyorsan abba inkább most nem akartam belegondolni. Amennyi furcsaság történik mostanában, ez a dolog igazán „lényegtelen”.Vajon Bella látja, mi folyik itt? Biztos nagyon ideges, de remélem, nem csinál semmi hülyeséget. Nem akarom, hogy baja essen.
Nem tudom meddig ülhettem ott kinn. Talán egy vagy két órát. Teljesen átfáztam és az izmaim elmerevedtek. Ha eddig nem mutatkozott most már biztos nem jön. Dühösen fújtam egyet és feltápászkodtam. Lassan elvonszoltam magam az ajtóig, de nem mentem be. Reménykedve fürkészni kezdtem a tájat. Megesküdtem volna, hogy valaki figyel engem, de végül a kimerültségemre és a fantáziámra fogtam a dolgot és bementem a szobába, de az erkély ajtót nyitva hagytam. Nem tudom miért. Csak akkor vettem észre, hogy mennyire fázom, amikor az ágyamban voltam. A fejemre húztam a takarót és összekuporodtam. Aztán vártam, hogy mikor nyom el az álom.
Reggel ismét arra az édes illatra ébredtem, ami már két napja folyamatosan körbelengi a szobámat. Annyira finom és bódító. Parfüm nem veheti fel a versenyt ezzel az illattal. Számomra ez a legfinomabb. De még is mi ez? Nem emlékszem, hogy mosóport váltottam volna…
Kimásztam az ágyamból és automatikusan az erkély felé vettem az irányt. Amikor kiértem szinte a szívverésem is elállt. Egy boríték hevert a hintaszékben. Ökölbe szorult, remegő kezekkel odasétáltam és a kezembe vettem. Visszafojtott lélegzettel feltéptem a borítékot és kivettem a kis cetit belőle. Az állt rajta:„Sajnálom”.Az illető kézírása volt a legkifinomultabb és legszebb, amit valaha láttam. A lélegzetem felgyorsult és az agyam beindult. Szóval itt járt, méghozzá akkor, amikor aludtam. Mire érti, hogy sajnálom? Egyszerűen nem áll össze a kép. Ah, Ez annyira idegesítő!
A papírral a kezemben betrappoltam a szobámba és villámgyorsan felöltöztem aztán bementem a fürdőbe majd rendbe szedtem magam. Miután végezetem felkaptam a táskám és a kocsi kulcsom és lefutottam a lépcsőn. A konyha asztalon újra egy papír cetli fogadott, amin Apám macska kaparása állt.
Nessie!
Ma, ha lehet ne a megszokott úton menny az Iskola felé. Gyilkosság történt a sarkon.
Tanítás után azonnal gyere haza és kérlek, vigyázz magadra.
Ne izgasd fel magad, semmi baj.
Szeretlek! Apa.
Még hogy ne izgassam fel magam..Hát ez pompás .És mi van, ha ennek az egésznek köze van a levél írójához,a fiúhoz aki esténként meglátogat?Lehet,hogy a következő én leszek…
Kirohantam a házból és az autóhoz siettem. Újra Belláék felé vettem az irányt. A kereket fülsiketítően csikorogtam, ahogy tövig nyomtam a gázt.
Amikor odaértem Bella már ott várt rám. Beszállt az autóba és azonnal felém fordult.
-Mutasd a levelet!-parancsolt rám idegesen és a kezét nyújtotta. Kicsit meghökkenve, de azonnal elővettem a levelet és a kezébe nyomtam.
-Azt láttam, hogy borzasztóan összeveszik egy lánnyal és még pár emberrel. Vitatkoztak valami emberről és érzelmekről meg valami halandóságról.. és vámpírokról. -ezen a ponton lefagytam. Bella ezt nem vette észre ezért folytatta. -Nem értettem sokat, olyan gyorsan beszéltek. Aztán a fiú megint hozzád indult. Elhatározta,hogy nem megy közelebb és megvárja, amíg elalszol. Amikor ez bekövetkezett bement a szobádba és az ágyadhoz sétált. A gondolatai feszültek voltak és idegesek. Nem maradt sokáig. Kiviharzott a szobából és messze került a háztól. Ott valami férfival beszélt aztán visszament hozzád, de most már nyugodtabb volt. Keresett egy tollat és papírt. De nem láttam mit fog leírni csak,hogy sokáig nem bírja el dönteni mit írjon. Sokszor össze is tépte a lapot. Aztán a képek eltűntek. Vajon miért csak ezt írta? Mi történhetett..-alig bírtam követni mit mond.
- Várj! - hebegtem, nem bírtam tovább magamban tartani. - Azt mondtad vámpírokról?- kérdeztem döbbenten.
- Igen. - nézett rám zavartan. - Az egyik férfi azt mondta neki, hogy „Fiam, lásd be, hogy Jaspernek igaza van! Ez túl kockázatos te is tudod, hisz gondolj csak arra, hogy a vére szinte énekel neked. Ne felejtsd,hogy vámpír vagy”- ismételte aztán leesett neki is.
- Oh. - leheltem.
- Ez lehetetlen! Nem! Nem! NEM!-kiabálta. Moccanni sem bírtam. Teljesen lebénultam.
- Egy vámpír az. - mondtam ki azt ami mostanra nyilvánvaló lett.
Egyszerre minden a helyére került.
A természet feletti gyorsaság, amivel esténként eltűnt a szemem elől. Az arcának ember feletti szépsége, ami az első alkalommal ördögien megbűvöl és a tudatomba égett. Az a hihetetlen erő, amivel összezúzta a korlátot. És lehetséges,- bár még nem tudok részleteket-,hogy a mai gyilkosság is..
És még kitudja menyi természet feletti dolog, amit eddig csak a horror filmekben és a rém történetekben voltak, megelevenedett.
O, istenem! Már az első perctől kezdve valami ilyesmire kellett volna gondolnom! De most már késő!
Most már teljes bizonyossággal állíthatom, hogy miattam jön el éjjelente. És mi van, ha Bella látói képességének köze van a vámpírhoz? Lelkileg összeroskadtam. Mit tettem vele? Az egész az én hibám! Az enyém! Ha nem… születtem volna meg...akkor…Valamit tennem kell. Nem hagyhatom, hogy miattam bárkinek baja essen.
Az a mondat csengett a fejemben amit Bella mondott: „…hisz gondolj csak arra,hogy a vére énekel neked…”. Az nem létezik,hogy ezt rám értette. Vagy mégis? De mégis mire utalhatott ezzel?Ez azt jelenti,hogy az én vérem aromája után vágyakozik?De ezt nem értem,hiszen annyi lehetősége lehetett volna megharapni..
És a vita. Az lehetetlen, hogy rólam vitatkozzanak, hiszen ki vagyok én?Egy gyenge,hétköznapi ember, semmi több.
De azt még mindig nem értem, hogy jön a képbe Bella. Annyira sajnálom szegény lányt. Ez a képesség teljesen felborította az életét. Miért kell neki ezen átmenni? Az én hibám az egész, tudom. De azt nem, hogy mivel érdemeltem ki ezt.
Bár nagyon fájt, de egy valamiben biztos voltam:El kell tűnnöm innen.El Forksból.Talán ha én elmegyek a vámpír követ majd és nem foglalkozik tovább az itteniekkel.Legalább ezt meg kell tennem.Elvinni a veszélyt és akkor mindenki újra biztonságban lehet.Bella pedig talán megszabadul a látomásaitól.
Ha szerencsém van a vámpír követni fog.Remélem.
A szívem szakad meg ha belegondolok mire készülök.Itt hagyni mindent és mindenkit,és egy,a véremre áhítozó vámpír karjaiba rohanni.Halál..Még sosem gondoltam bele hogyan és mikor fogok meghalni.Hát,most eljött a megfelelő alkalom.Sosem gondoltam volna,hogy az életem 18 évesen véget ér.De most már mindennek vége.Csak addig kell kitartanom amíg a vámpír megtalál és megöl.Minnnél előbb el kell tűnnöm.Amíg itt vagyok megpróbálok tartani magam Apa és Bella előtt és nem összeroppanni,de nem lesz könnyű.
Már ma este elmegyek a Reptérre és megveszem a jegyemet.
Elmenni,elmenni ,elmenni!Ez járt a fejemben.Végleg elhatároztam magam.Nincs visszaút.Elmegyek innen és meghalok.Hát ennyi volt..?
A gondolataimból Bella remegő kezei ragadtak ki amint épp az enyémet szorongatja.Elhomályosult szemei a semmibe meredtek.
-Nessie,látok val..-mondta rémülten,de nem tudta befejezni a mondatot.Látomása van.A kezei még jobban remegni kezdtek és elkezdett zihálni.
-Bella mond el mit látsz.-mondtam lassan tagolva a szavakat.Csak telt az idő de nem szólalt meg csak egyre rémültebb lett.Amikor látomása van,olyan mintha nem is itt lenne.Aztán vége lett.A szemei rám villantak.A mindig gyönyörű szemek most tele voltak fájdalommal és félelemmel.Láttam rajta,hogy alig bírja ki,hogy ne sírja el magát.Még mielőtt bármit is megkérdezhettem volna elkezdett beszélni.
-Egy vámpír nőt láttam.Nagyon dühös volt és téged keresett.-hallgatott el.A szemei könnybe lábadtak de nem engedte,hogy kicsorduljanak.Letörölte őket és gyorsan folytatta.-El nem tudod milyen szörnyű volt végignézni,hogy…ezerféleképpen eltervezte,hogy fog megölni téged.-erre a szóra mind a ketten összerezzentünk.-Annyit tud,hogy Arizonában vagy valahol. Félelmetes mennyire eszelős.Bár láttad volna.Epekedik a halálod után.A dühtől nem tud tisztán gondolkodni.Ha jól állapítottam meg az idő sürgeti.Azt hiszem valaki meg akarja gátolni,hogy megöljön.-mondta aztán belemerült a gondolataiba.
Szóval Arizona.Vajon milyért választottam pont Arizonát?
-Várjunk csak.-szólalt meg hirtelen.Ijedtemben megugrottam.-Mit keresnél te Arizonában?Majdnem elnevetem magam de így is eleresztettem egy mosolyt amikor nem figyelt.Erről nem szabadna tudnia,bár számíthattam volna rá.Ez megkavar pár dolgot..
-Nem készülök utazni.-hazudtam szem rebbenés nélkül.-Biztos rosszul láttad.-mondtam megjátszott zavartsággal.
-Nem hinném.-mondta durcásan.
-Sajnálom de ez ostobaság Bella,csak képzelődsz.-minden egyes szót megbántam amint kimondtam,de el kell hitetnem vele,hogy nem megyek sehova,bár nem szeretném megbántani,de most muszáj.Az ő érdekében.Legalábbis ezzel hitegetem magam.Nem szabad megtudnia,hogy mire készülök.Biztos utánam jönne,az pedig szörnyű lenne.
Megbántottan nézett rám.Azonnal elrejtettem az érzéseimet és mintha egy maszkot húztam volna.Hidegen és keményen néztem rá.A szemét megint könnyek lepték be.Egy másodpercre meginogtam de aztán újra felöltöttem a maszkot.El kell hidegülnöm tőle.Úgy könnyebb lesz.El kell hinnie,hogy bolondnak nézem és hogy már nem szeretem.Ezek után biztos megutál majd de legalább biztonságban lesz.Minnél távolabb van tőlem annál nagyobb esély van rá hogy sértetlenül megússza.Bár a belsőmet mardossa a fájdalom az utolsó erőmmel fenntartottam az álcám.
-Bella az lenne a legjobb,ha ezzel elmennél egy orvoshoz.Ez nem normális dolog.Normális emberek nem látnak ostobaságokat.-mondtam hidegen.
-De..te..én..-motyogta.Az arcán meghökkenés,fájdalom és csalódás suhant át.A szemeiből kibuggyantak a könnyek de én nem,hogy megvigasztaltam volna ehelyett tovább fojtattam.
-Bella,én csak szórakoztam ezzel az egésszel,de amikor már elkezdtél komolyan beszélni elkezdtem aggódni,hogy minden rendben van e veled.Talán jobb lenne szakértőhöz fordulnod.Megiesztesz.-mondtam rideg hangon.-Talán addig nem kellene találkoznunk.Így mind a kettőnknek jobb lesz.
Teljesen lefagyott.A szája o alakot formázott,az arcáról a kabátjára hullottak a patakhoz hasonlító könnycseppek. Türelmesen vártam,hogy mit fog lépni.
-Értem.Akkor megpróbálom távol tartani magam tőled.-motyogta megtörten.
Bólintottam.Még egyszer utoljára fájdalmas és meggyötört pillantását az enyémbe fúrta aztán elment.Ki tudja viszont látom-e még.A fájdalom hullámai végigsöpörtek rajtam.Olyan érzés volt mind ha valami sűrű fekete folyadék szívna magába.Amikor elhajtott mellettem még rám se nézett.Ez nagyon fájt pedig nem szabadott volna.Amint eltűnt a sarkon,összeroskadtam és elkezdtem síni.Percekig zokogtam.Próbáltam elhitetni magammal,hogy ez a helyes,hogy ezt kellet tennem.De akkor miért fáj ilyen szörnyen?Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot,örökre és visszavonhatatlanul megfosztva azt tőlem.

2010. március 11.

Eclipse *__*

Végre,végre.végre,végre,végre, :D
Imádom (L) Team Edward :) kB 7x néztem végig "o" alakú szájjal,aztán két percig csak bámultam a monitort majd csak ezután keztem el sikítani xD :


http://www.youtube.com/watch?v=S2HIda5wSVU&feature=player_embedded

De messze van még Júni. 30 :/ :)

2010. március 7.

3. fejezet :)

Bocsi a késésért.Remélem tetszeni fog.Tudom,hogy ez még nem olyan izgalmas de nemsokára beindulnak az események ;) És PLEASE emberek komikat szeretnék :D
Jó olvasást!
Puszi:Bella
3. fejezet
Utolsó óra után a parkolóban vártam Bellára. Neki még volt egy órája ezért bőven volt még időm.Sajnos.Beültem a Kocsimba és feltekertem a zenét.A fejemet az ülésnek támasztottam és hagytam,hogy átjárjon a zene.A gondolataimat ez nem kötötte le sokáig.
Aggódtam Belláért. Lazának mutatja magát,de tudom,hogy nagyon felzaklatták ezek a dolgok,ami most körülöttünk folyik.Nem meglepő.Vajon mire godolhat,mi ő? Sose volt az a fojta aki hisz ezekben a dolgokban.Egyszerűen nem értem,hogy azon az estén mi történt. Bárhogyan is törtem a fejem semmi racionális magyarázatot nem találtam, és ez bosszantott. Dühített,hogy nem tudom mi folyik itt.
Talán megőrültem,de szinte vágytam rá,hogy este legyen.Talán most végre megkapom a kérdéseimre a választ.Talán minden kiderül.Talán…De ha Ő megint eljön Bella megint látni fogja?Vagy akármi is az ami akkor történik..
De számomra az volt most a legfontosabb,hogy eljön-e.Ő..
Elég volt csak rá gondolnom ahhoz,hogy a szívem meglóduljon.Hihetetlen,hogy valaki, aki ilyen gyönyörű,hús-vér ember legyen.
Féltem kellene,de én egyáltalán nem féltem. Múlt éjjel amikor ott járt nálam két énem vitázott bennem.Az egyik azt ordibálta:”Fuss el,Renesmee!” A másik pedig azt csilingelte:”Ne félj.Renesmee,nincs mitől félned!”
Én végül arra az énemre halgattam aki nem félt,mert volt benne valami ami megnyugtatott és vonzott,mintsem félelmet keltett bennem.Ez volt a gyakoribb.De ennek ellenére voltam olyan pillanatok is amikor istenigazából rettegtem tőle.De mikor az arcára pillantottam ez az érzés eltűnt.Olyan volt mintha a legtökéletesebb márványból faragták volna.Szívfacsaróan tökéletes.
Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy egy pillanatra azt sem tudtam hol vagyok.Amint felébredtem észrevettem hogy ül melletem valaki.Autómatikusan felsikkantottam.De mikor megláttam,hogy ki az nevetségesnek éreztem magam.Bella ült melletem,homájos szemekkel bámult ki a szélvédőn. Még a sikításomra sem mozdult egy centit sem.
-Oh,Szia,mióta vagy itt?Egy kicsit elbambultam.-Böktem ki nehézkesen.
Másodpercek teltem el,de ő nem válaszolt.Rezzenéstelenül bámult kifelé.
-Bella?Valami baj van?-kérdeztem aggodva és a karjánál fogva magam felé fodítottam.
Megdöbbentem.Mintha egy élettelen bábút tartanék.Csak bámult a semmibe üres szemekkel.
-Bella?!-visítottam
Aztán mintha felébredt volna.A szemei tágra nyítak és zihálni kezdett.
-Nessie!-suttogta megtörten,majd a nyakamba borult.
-Bells mi volt ez?-értetlenkedtem miközben nyugtatólag a hátát simogattam.
Vett egy mélylélegzetet ,kibontakozott az ölelésemből és szembefordult velem.
- Láttam…-suttogta.
-Mit láttál?-sürgettem.
-Az a fickó megint el fog jönni hozzád.Ma..-motyogta.
-Ez biztos?
-Igen.
Megdermedtem.Megint egy látomás.Mi folyik itt?De akkor..ha ebben a… képességben lehet bízni,akkor örülnöm kellene.Hisz ezt akartam.Végre kiderül az igazság.
-Mi vagyok én?-suttogta aztán elkezdtek potyogni a könnyei.
Nem bírtam tovább nézni ahogy szenved.Az ölembe húztam majd elkezdtem ringatni magunkat.
Szegénykém mit érezhet.Önző voltam.Végig az én problmáimmal foglalkoztam.Nem is gondoltam bele min mehet keresztül.Egyik napról a másikra belelátsz a jövőbe.El sem tudtam kébzelni milyen érzés lehet.Sosem hittem az ilyen dolgokban,mint ahogy ő sem.
Szörnyű bűntudatot éreztem.Talán ha nem beszélek neki erről az egészről akkor csak egy furcsa álom maradt volna számára.Ostoba voltam.
Perceken keresztül zokogott.Tehtetlennek éreztem magam.Egyre mélyebbre süllyedtem a bűntudat és a kétségbeesés mocsarába.
Kis idő múlva a zokogás abbamaradt helyét apró szipogások váltották fel.Óvatosan eltoltam magamtól és aggódva méregettem arcát.Nem nézett rám.A kabátját fixírozta és elkezdett beszélni.
-Sajnálom ezt,olyan gyerekesen viselkedek.-mosolygott szégyenlősen de még mindig nem nézzett rám.A hangja a sírástól még rekedt volt.-Ígérem,a továbbiakban megpróbálok uralkodni az érzéseimen,csak hát most…kiborított egy pillanatra ez.. az izé.-kuncogva a fejére bökött és rám nézett. Meglepett,hogy ilyen könnyen viccet csinál ebből.A szemeire pillantottam és újra elöntött a bűntudat.A szemei vörösek és duzzadtak voltak ,a humor szikráját sem láttam bennük.
-Sajnálom.-mondtam bünbánóan.-És először is egyáltlán nem vagy gyerekes Bella.Természetes,hogy ez most túl sok neket.Őrület ez az egész!-háborodtam fel.
-Másodszor..-haboztam.-Mit láttál pontosan?
Tudta mit akartam.Egy fintor suhant át az arcán.Pár pillanatig néma csenben ültünk.A szélvédőn keresztül bámulta az erdőt végül belekezdett.
-Ez most más volt,mint a tegnapi. Az egész olyan ködös volt, bizonytalan.-homlokráncolva sóhajtot majd rám nézett.
Vártam.
-Megint el fog jönni,mint már mondtam.De most nem úyg láttam a dologkat ahogy tegnap este.Nem a te oldaladról néztem végig.Olyan volt minha most én lettem volna a férfi.Egy sötét erdőben futott.Bár sötét volt mindent jól látott.Nagyon gyorsan volt,majhogynem repült,aztán megtorpant és a kép eltünt.Azután már csak bizonytalan képek villantak elő.Az arcod..a házatok..Az erdő.Anyira bizonytalannak éreztem.Mintha nem tudta volna eldönteni menjen-e vagy maradjon. A képek egyszer tiszták voltak,egyszer nem.Aztán megint futni kezdett de most lassaban.Naggyából ennyi .
-Értem.-mormoltam elgondolkodva.Ebből nem tudtam meg sokkal többen.Válaszokat akartam de ehelyedt még több kérdés gyülemlett fel.
-Nessie,nem vagyok nehéz?-kuncogott.
-Oh,nem-mosolyodtam el.
-Nem kellene…?
-De menjünk.-sohajtottam fel.
Lekászálódott rólam és viszaült az ülésre.
Beindítottam a motort és villámgyorsn kihajtottam mostanra már üres parkolóból.Alkonyodott.Hogy elment az idő,vajon meddig lehettünk itt?
Amikor megérkeztünk Belláékhoz vártam,hogy kiszáljon,de nem mozdult.Kérdőn néztem rá.
-Nem akarod,hogy ma nálad aludjak?-motyogta.Megdermedtem.
-Nem!-vágtam rá a kelleténél kicsit hangosabban.A reakcióm megijesztette.Öszzeszűkült szemekkel nézett rám.
-Nem lehet.-modtam kicsit halkabban.-Túl veszélyes,nem akarom hogy valami történjen veled.Nem akarom,hogy bajod essen!Érted?-fakadtam ki.
-Oh-suttogta.-Azt hiszed,hogy te kevésbé vagy fontos nekem?-nézett rám dühüsen a szemei könnybe lábadtak.
-Én nem..de..értsd meg..engem nem fog..de te..nem akarom..-dadogtam.
-Nem-akarlak-elveszíteni.-hüppögte.
- Ne sírj Bella, minden rendben lesz .-hitegettem pedig ez egy cseppet sem biztos.
- Azonnal hívj ha baj van!- parancsolt rám de a hangja gyenge volt.
Csak bólogattam tudtam .Ha megszólalok azonnal kihalja a hangomból a kétségbeesést.
-Vigyázz magadra!- mondta lemondó hangon pár perc hallgatás után.Fél karral szorosan átölelt majd kiszált az autóból.
-Bella!-szóltam utána amikor már meggyőződtem,hogy a hangom elég erős a beszédhez.-Kérlek ne csinálj semmi megondolatlanságon.És nehogy bállíts nekem az ájszaka közepén.-kérleltem.
-Rendben.-dörmögte.Ez nem hangzott valami bíztatóan.Jajj istenem,élvezi ha felbosszant?!
-Oké.-mondtam sürgető,kérdő hangon.
-Aha.-motyogta.-Azért hívj ha valami baj van!Szia.-hadarta majd gyors léptekkel elindult a ház felé.Az ajtóban megfordult és halványan rám mosolygott majd bement.
-
Amikor hazaértem láttam hogy a rendőrautó még nincs a helyén.Etől egy kicsit megkönnyebültem.Charlie biztos kérdőre vont volna,hogy hol maradtam ilyen soká.Mit mondtam volna neki?
Lassan kimásztam az autóból és bebotorkáltam a házba.Rettentő gyengének éreztem magam.A fejem fájt a sok kérdéstől.
Az előszobában ledobtam a kabátom és a táskám majd bementem a konyhába.Hál’ istennek ma nem kellett főznöm.Remélem Charlienak megfelel a tegnapi saláta és a stake.
Felmentem a szobába és-bár nem tudom milyért- hangosan bevágtam magam mögött az ajtót.Átöltöztem.Egy fekete melegítőt és egy fehér pólót vettem fel.A hajamat kiengedve hagytam.Ernyedten zuhantam az ágyra. A hátamra fordultam és mereven bámultam a plafont.Megint a ma este járt a fejemben.
Vajon milyért dötött úgy,hogy megint eljön hozzám.Talán mégis meg akar ölni?Nem hinném .Már réges rég megtehette volna,ha ez a célja,de nem.Valami mást akar.De mégis mit akar tőlem?Ezt a kérdést teszem fel magamnak újra meg újra de hijába.Semmi magyarázat.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem az ágyból és kisétáltam az erkélyre.Az emlékek újra elöntötték az elmémet.A szivem heves iramba kezdett.
Odasétáltam a korláthoz és végighúztam az ujjam az összeroncsolt fa felületén.Mekkora nyers,masszí erő kellet ehhez?
Mélyet sóhajtottam majd visszamentem a házba.
-
Úgy másfél órával később halottam ahogy egy kocsi leparkol a ház elött.Biztos apa az.Mivel a tanulással és a zuhanyozással már végeztem nem volt más választásom,le kell mennem.Semmi kedvem nem volt cseverészni,de nem akarom megbántni Charliet.Már csak én maradtam neki.Édesanyám Reneé már kiskoromban meghalt egy autóbalesetben,azóta apa nevel egyedül.Anyámra nem is emlékszem.Az egyetlen emlékem ami róla marad egy régi fénykép.Mindennél fontosabb volt nekem az a kép.Sose vittem ki a szobámból.Nem akartam Charlie régi sebeit újból feltépni.Hatalmas fájdalmat okozott neki anya elvesztése.
A konyhába leérve láttam,hogy Charlie már az aztalnál ül és vacsorázik.Amint meglátott elvigyorodott.Ilyenkor mindig 20 évvel fijatalabbnak tünik.
-Hé,kölyök.
-Üdvözlöm,redőrfőnök úr!-kuncogtam.Imádtam vele viccelődni.A csaphoz sétáltam és töltöttem magamnek egy pohár vizett.
-Milyen napod volt?-kérdezte majd újból enni kezdett.
-Fárasztó.-válaszoltam az igazségak megfelelően majd elkezdtem inni.-Neked?-próbáltam elterelni a témát.
-Unalmas. A fiúk az örsön egész nap a Seattle-i sorozat gyilkosról gyártottak horror sztorikat .- mondta fejcsóválva.
-Sorozatgyilkos?-kérdeztem meghökkenve.
-Igen.Hátborzongató.A fickó egy élszaka alatt végzett 9 emberrel.Micsoda elmebeteg lehet?-mondta felháborodva.A kezeim remegni keztek .Forgott velem a világ. Charlie az arkifejezésem láttán újból beszélni kezdett.
-De ne aggódj már körözik azt a szemetet.És különben is amíg Forksban én vagyok a rendőrfönök senki nem fog a közeledbe férkőzni.-mondta vigyorogva majd rám kacsintott.Elnevettem magam bár a hangom ideges volt.Ő lenne a….Nem!Az lehetetlen..vagy mégsem?Összeborzongtam.
-Minden rendben,Nessie?-aggodalmaskodott.
-Csak fáradt vagyok.Azt hiszem megyek aludni.-hazudtam
-Jó éjt kölyök.-köszönt el.
-Jó éjt,apa-sóhajtottam majd felmentem a szobámba.
Amint felértem megint rádőltem az ágyamra.A fiókból előkotortam a Cd-lejátszómat és a fülhallgatót.A kevenc eggyüttesem cd-je volt a lejátszóban.A fülhalgatót a fejemre húztam és bekapcsoltam majd maxra tekertem a hangerőt és szorosan becsuktam a szemem.
Elnyomhatott az álom.Rémülten pattantam fel az ágyból és az órára pillantottam.Hajnali fél 1.
A szobámat valami édes illat borította be.Olyan ismerős volt.Idegesen ökölbe szorítottam a kezem és elkeztem lépkedni az erkély felé.
Amikor kiértem azonnal keresni keztem a fickót.Amikor a fámra esett a tekintetem egyszerre zúdult rám megkönyebbülés és félelem.A fiú ugyanott ált,mint tegnap éjjel.

2010. március 5.

Rossz hír.

Úgy terveztem,hogy ma meglepinek felrakom a 3. fejezetet de a 2 éves kishugomat be kell vinni az ügyeletre(22:50).Nagyon aggódok érte ezért én is megyek.Sajnálom.
Lehet,hogy ha hazaérek akkor megpróbálok írni.Nem tudom.De most sorry everbody sietek. :/
Sajnálom,sajnálom,sajnálom.
Puszillak titeket:Bella.