- Sejtettük, hogy rejtegetnek előlünk valakit Cullenék! Ezt
nem fogják megúszni. – trillázta mosolyogva. Cullenék? Mit csinálnak velük?! Nem,
azt nem fogom engedni! Nem bírnám elviselni, ha még valakinek bántódása esne
miattam. Csak az én hibámból kerültek bajba.
- Ki vagy te? – kérdeztem élesen, mire felkacagott.
- Ó, milyen modortalan vagyok! Jane Volturinak hívnak. –
mondta. A francba! Egy Volturi? Ha róluk mesélt Victoria, akkor… hatalmas bajban
vagyok. – És téged, újszülött?
- Mit érdekel az téged? –sziszegtem. – Mit akarsz tőlem Jane
Volturi? –vicsorogtam, miközben pár milliméternyit hátráltam. Meglepet, hogy
egy másodperc alatt ilyen dühös lettem. Ez régen nem volt jellemző rám.
- Mit képzelsz magadról, te félkegyelmű? – morogta dühösen. –
Te nem tudod, hogy kivel beszélsz! Ezt megbánod! – sipította, de aztán
pillanatok alatt lenyugodott és mosolyra húzta vérvörös ajkait.
- Ez most nem lesz kellemes drágám!- mosolyogta majd mélyen
a szemembe nézett. Rubin szemei mágnesként vonzották az enyémet. Ha akartam se
tudtam volna megszakítani a kontaktusra.
Pár pillanat múlva élesen felsikoltott, de még mindig nem
nézett el rólam.
- Hagyd abba! –sikította. Teljesen ledöbbentem. Most hozzám
beszél? Ezt én csinálnám?
- Mi? – kérdeztem összezavarodva.
Újra felsikoltott és a földre zuhant.
- Elég! – fuldokolta. – Fordulj el!
Nem értettem mi folyik itt, de elfordultam. Abban a
pillanatban, a sikítása abbamaradt.
.jpg)
