CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

A történetről :)

Te mit tennél, ha egyetlen ostoba éjszaka után az életed pokollá változna? Ha azért kellene bántanod a saját barátod ,hogy megmentsd az életét? Ha egy olyan világba csöppennél, ami még a legrosszabb rémálmod is felülmúlja?

Renesmee egy különös álom után zaklatottan riad fel az éjszaka közepén. De nincs egyedül. A számára gyermekkora óta oly kedves erdőből egy különös idegen figyeli őt.

A fiú teljesen megbabonázza a lányt. Éjfekete szemeit és márvány fehér bőrét sehogy se tudja kiverni a fejéből, hisz minden éjszaka visszatér hozzá.

Renesmee legkedvesebb barátnője, Bella sem ússza meg furcsaságok nélkül. Újonnan felfedezett képessége segítségével rájönnek, hogy Renesmeere egy vámpír vadászik. De miért? És mi köze van ehhez a furcsa fiúnak? Talán mégsem kellett volna minden éjszakát vele „tölteni”?

Hogy megvédje szeretteit, Renesmee mindent maga mögött hagy, és maga után csalogatja a vámpírt is...De mi van,ha ez mégsem olyan jó ötlet? Ezek után Renesmee élete már soha többé nem lehet ugyan olyan, mint ezelőtt. De akkor jön egy régi ismerős…

2010. február 27.

:(

Emberek!
Csalódott vagyok.Ennyire rossz lett a 2. fejezet,azért nem írtok komit?(Persze,ez nem azokra vonatkozik akik írtak!)Tiszta lelkiismeret furdalásom van...Rossz érzés.
Kérlek írjatok!*bociszemek*
A jövő heti frissnek 1 feltétele van:még 2 komi. :)
Puszillak titeket:Bella.

2010. február 22.

2.Fejezet

Itt a friss! Sajnálom,hogy ennyit késtem de sajnos még nincs saját gépem ezért így elég nehéz a helyzet,de mindent megteszek!:)
Ja és még valami:A történetemben a Twilightos Bella karaktere és az "én" Renessme-m megcserélődnek Bella pedig hasonlít Renessme-re.Tudom hogy kicsit zavaros..dehát fura egy agytekervényeim vannak :D És Please emberek komikat! :) Jó olvasást!
Puszi:Bella. :*



2.fejezet
Ez lehetséges?
Olyan érzés volt mintha pofon vágtak volna. A megdöbbenés és a félelem lebénított minha egy sziklatömb alá szorultam volna. Motszanni sem bírtam.Pár pillanatig még lélegezi is elfelejtettem.Üveges szemekkel bámultam az erdőt miközben kérdések százai cikáztak a fejemben.
Remegés járta át a testem fellazítva megbénult izmaimat.Egy fagyos fuvallat csapta meg az arcom ami egy kicsit segített aban hogy tísztán tudjak gondolkodni.
Álmodom?Vagy ez most tényleg a valóság?De ha mégiscsak álmodom akkor mi a csudának nem ébredek már fel?
Teljes szívemből azt kívántam,hogy csak a kébzeletem furcsa játéka legyen mindez,de sajnos túl sok dolog bizonyítja,hogy igenis ébren vagyok..
A hangja..bársonyos és tiszta de mégis vérfagyasztó.A leheletének illata..hűvös és édes.Teljesen megbabonázott.A pillantása..ahh..vad és veszedelmes de mégis egy mégnes erejével vonzott.Ha akartam sem tudtam volna róla levenni a szemem..
Az érzések, amik hirtelen rám törtek megrémítettek. Nem akartam érezni őket.Kétségbeesve megráztam a fejem(mintha ezzel ki tudnám verni őket).Megpróbáltam minden érzést és gondolatot kiverni a fejemből.
Visszaindultam a szobám felé,de a küszöbnél vetettem még egy utolsó pillantást a hátam mögé majd sóhajtottam egyet és besétáltam a szobámba.Az ágyam elött megtorpantam.Nem akartam elaludni,vagyis inkább álmodni. Viszont, ha holnapra nem alszom ki magam inkább fogok hasonlítani egy zobira mint egy emberlányra.Végül bedöltem az ágyba és az agyamra bíztam a döntés.Nagy megkönnyebbülésemre mély,rémálom mentes álomba zuhantam.

Reggel korán keltem fel.Még sötét volt kinnt.Lassan kikászálodtam az ágyból és elbotorkáltam a fürdőszobába . Amint meglátam magam a tükorbe beigazolódott a gyanúm.A szemem alatt sőtét karikák rajzolódtak ki,a hajam akár egy szénabogja.Úgy döntöttem nem foglalkozok vele,l egyintettem egyett majd megnyitottam a zuhanyt.Csiga lassúsággal levettem a ruháimat és beáltam a forróvíz alá.Jó érzés volt,de csak egy másodpercig vonta el a figyelmem.Újra kételkedni kezdtem abban,hogy tényleg megtörtént a tegnap éjjel . Mégis,minnél kétségbeesettebben próbáltam kiverni a fejemből,annál többet gondoltam rá.De istenem,azok a szemek!
Miután már az összes melegvíz elfogyott kimásztam a zuhany alól és becsavartam magam egy nagy törölközőbe és megint a tükör elé áltam.Sóhajtottam egyet majd egy hajkefével megpróbáltam kigubancolni a hajam.Amint elkészültem visszasétáltam a szobámba.Nem tudom meddig lehettem a fürdöben de már világos volt.Kinyitottam a szekrényem és bámultam a ruháimat.Végül egy mélylila pamut garbó és egy farmer mellett döntöttem.Gyorsan felcibáltam magamra őket,összeszedtem a könyveimet és elindultam a födszintre.Charlie már elment a munkába,úgyhogy megint egyedül vagyok.
Ma valahogy nem voltam éhes.Volt még egy kis időm indulás elött de nem igazán tudtam mit kezdjek magammal.Leültem a kanapéra és bámultam a falat.Hagytam hogy a gondolataimat megint az uralma alá vegye az éjszaka.Aztán bekattant valami ami akkor jelentéktelennek tűnt:Egy reccsenés.
Őrült módjára felrohantam az emeletre és berontottam a szobámba.Kifutottam az erkélyre és a korláthoz léptem.Még a lélegzetem is elált.Tíz ujjnyom rajzolódott ki a fa korlátban,pont ott ahol a fiú ált..
Még megdöbbeni sem tudtam rendesen,azonnal izgatottság kerített hatalmába.Ezt a fajta korlátot nem lehet csak úgy,puszta kézzel behorpasztani.Egyszerűen lehetetlen.
Egy éles csörrenés zökkentett ki mélázásomból.Befutottam a szobámba és levettem az éjjelszekrényről a mobilom.Bella volt az.
-Szia Bella.-köszönteg még mindig kicsit kábán.
-Jajj Nessie,már úgy hiányzol!-mondta durcás hangon- Szia-tette hozzá kuncogva.
Ezen nevetnem kellett.
- Te is nekem Bells! Mi lenne ha ma eljönnék érted?Mehetnénk együtt.
-Rendben!Úgyis el akarok mesélnem valamit,elég fura..-mondta elgondolkodva.
Mivan ha nála is járt a köpenyes ember?Megdermedtem.
-Bella? - kérdeztem pánikolva - Minden rendben van?
-Hát persze butus,mi baj lenne?-kérdezte gúnyosan.
-Aha-válaszoltam kurtán-Akkor 10 perc és ott vagyok!Szia!-hadartam.Még meg sem vártam hogy válaszoljon, lecsaptam a telefont és lerohantam a konyhába.Amikor leértem elkezdett forogni velem a világ.Görcsösen belekapaszkodtam az asztal sarába és vártam hogy elmúljon.Mi történik velem?És ki ez a fickó?
Most már nem féltem.Dühös voltam.Mérhetetlen vágyat éreztem az iránt hogy kiderítsem ki ő és mit akar tőlem!
Dühtől fortyogva kirontottam a házból és a kocsim felé vettem az irányt.A változatosság kedvéért megint esett az eső.De amint odértem az én Chevymhez megkönnyebbültem.Imádtam vezetni,bár nem voltam valami fényes sofőr még sosem ért baleset amióta megvan nekem.Gyorsan bepatattam és beindítottam a motort.Rákanyarodtam a útra és elindultam Belláék háza felé.
Útközben próbáltam lehiggadni és azon gondolkodtam vajon mit akarhat Bella.Az egyetlen dilemmám ebben a percben az volt hogy elmondjam-e neki ami tegnap történt.Nem akartam megilyeszteni de azt sem akartam hogy bolondnak nézzem és életem végéig ezzel ugrasson.Szinte biztos voltam benne hogy azt fogja mondani hogy túl sok horrort néztem mostanában és csak álmondtam az egészet.Talán jobb is így.Erről nem kell tudnia.
Annyira belemerültem a gondolataimba hogy észre se vettem hogy már Belláék háza elött vagyok.Dudáltam egyet és vártam hogy kijöjjön.Szinte egy másodpercbe se telt már kinn is volt az ajtón és fülig érő szájjal futott felém.Erre én is elmosolyodtam.
Ha valaki nem ismerne minket azt hihetné ikrek vagyunk.Hasoló testalkatú volt mint én.A haja csak pár centivel volt hosszab mint az egyém majdnem a könyökéig ért de ugyanolyan hullámos volt mint az egyém bár az övé egy kicsit világosabb barna.Az ő szemei kékek voltak(amit mindig is irigyeltem tőle.Olyan gyönyörűek voltak akár egy drágakő.)az én szemem csokibarna volt.
Gyorsan bepattant a konyiba és lehúzta a kapucniát.
-Szia Nessie!-köszönt még mindig mosolyogva,majd megölelt.
-Szia.-mondtam és visszaöleltem.
Miután visszahúzódott beindítottam a motort és elhajtottam az Iskola felé.
-Reggel milyért csaptad le a telefont olyan hamar?-fordult felém egy percel később.Hiába, remek megfigyelő,főleg ha rólam van szó.
Ha tudnád!Gondoltam magamba,de csak attam a hülyét.
-Nem is csaptam le.-mondtam játszott meglepettséggel.
Megrántotta a vállát majd megint rám nézett.
-Emlékszel,hogy mondani akartam valamit reggel?
-Igen.És mit akartál mondani Bella?-kérdeztem izgatottan.
-Hát..-habozott.
- Mond már,kérlek!-parancsoltam rá.
-Tegnap furcsa álmom volt.-mondta és elhalgatott.
-Nem akarom hogy kinevess!
-Ugyan már!Folytasd.
Idegesen kifújta a levegőt majd megint elkezdett beszélni olyan gyorsan hogy nagyon kellett figyelnem hogy minden szavát értsem.
-Hát szóval az álmomban te voltam.-rámnézett hogy értem-e majd miután én csak bóintottam elnézett rólam és folytatta.-Éjszaka volt és a szobád erkélyén voltam,mármint voltál.De volt még ott valaki..tudod a kedvenc fádnál.Ott ált és téged nézett te pedig nem mozdultál.Percekkel rá a férfi eltűnt de te csak áltál és nem csináltál semmit.Aztán amikor elindultál vissza a szobádba a férfi hirtelen mögötted termett..a korláton ált.-vett egy mély levegőt majd folytatta.-Te megfordultál mire a köpenyes fickó leugrott a korlátról.Te pedig..elindultál felé..- hitetlenkedve megrázta a fejét.-Aztán a férfi hirtelen felmordult mélyen és fenyegetőn aztán elkezdett hátrálni az erkély végéig majd felugrott a fa korlátra és..és még mindig morgott.-hirtelen abbahagyta és rám nézett.Teljesen megdöbbentem.Honnan tudja mindezt?Talán látta előre mi fog történni?Lehetséges ez?
Ekkor már az Iskola parkolójában voltunk.
Rémültem rákaptam a tekintetem.Láttam rajta,hogy nem érti a rekcióm ézért úgy döntöttem folytatom én magam a történetet.
-„A férfi támadóállásba helyeszkedett pont úgy mint amikor a vadász készül leteríteni a prédát. Abban a másodpercben,amint a férfi viselkedése megváltozott hírtelen több tucat érzelem söpört át rajtam.Megdöbbnés,düh,gyötrődés,vadság,vágy..A különféle érzelmek sorra söpörtek végig a testemen mindha valaki felém lövelné őket.Teljes felkavartak.De most az egyetlen érzés uralkodott rajtam:A félelem. Teljesen megdermedtem. Nem tudtam mire vélni ezt a reakciót.A morgása egyre rémísztőbben tört a felszínre ,mintha ezzel arra figyelmeztetne hogy hátráljak.Elkeztem távolodni a szoba felé,mikor már nem tudtam tovább menni rásimultam az üvegajtóra és vártam, hogy mikor halok meg.
Óráknak tűnő másodpercek teltek el, de ami ezután következett teljesen ledöbbentett. A morgás elcsendesedett, a férfi egy kecses mozdulattal ismét az erkélyen volt. Hírtelen megint nyugodtság járta át a testem,teljesen elvesztettem az uralmam az érzéseim felett.A férfi megmozdut és felém lépett lassan,megfontoltan.
Még azt is elfelejtettem hogy,hogyan kell lélegezni mikor tőlem pár centire megált és belenézett a szemembe. Egy gyönyörű,veszedelmesen ragyogó ónix szempárral találtam szembe magam .Az arcának gyönyörűsége teljesen elvarázsolt. Annyit azért sikerült megállapítanom hogy nem lehet ídősebb nálam 1-2 ével ami melglepett.Egyikőnk sem mozdult.A tekintete mágnesként vonzotta az enyémet.Szemkápráztatóan gyönyörű volt.Az egyetlen dolog ami kicsit rontott arca szépségén a szeme alatt lévő lilás kararikák voltak.
Tudtam,éreztem,hogy félnem kellene de mégsem éreztem félelmet. Lélegzet visszafojtva bámultam gyönyörű arcát és nem tudtam mit kellene tennem..
Pár pillanat később a fiú hirtelen halványan elmosolyodott és a kezével elindult az arcom felé.Ha lehet én még jobban meglepőttem és a szívem őrült íramba kezdett.Teljesen összezavarodtam.az arcomat forróság öntötte el,a szemeimet lehunytam.Az arcomtól pár milliméternyire az ujjai megáltak és egy pillanatra az egész teste kövé dermedt,de aztán engedett a merevségén és hozzáérintette jéghideg ujjat az arccsotomhoz és lehellet finoman végighúzta az államig.A hideg érintéstől összerezzentem és felpattantak a szemeim.Ijedten szívtam be a levegőt.A férfi felnyögött,rémülten visszakapta a kezeit és hátrébb lépett,Mordult egyet majd hihetetlenül bársonyos,de megkínzott hangon megszólalt .
-Elnézést kérek-nyögte elhaló hangon.
-Hát tényleg igazat mondtál-mormolta alig halhatóan mintha magához beszélne.
Halkan mordult egyet.
Ki…-leheltem de még a szót sem sikerült kimondanom eltűnt a szemem elől…”-Bella Így végződik az álmod igaz?!-Az utolsó mondat végére már patakokban folytam a könnyeim.Rám nézett és láttam rajta,hogy igen,így végződik az „álma”.
-Te..te ezt honnan tuttad?-suttogta döbbenten.
- Nem álom volt Bella.Az a férfi tegnap éjjel tényleg ott járt nálam és pontosan az történt amit elmondtam és amit te megálmodtál!-Már csak suttogni bírtam.Teljesen megdöbbentem a reakciómon.
-Nessie ez nem vicces!Kérlek mond,hogy csak vicceltél az előbb!Ugye vicc volt?-kérdezte egy oktávval magasabb hangon.Nem bírtam válaszolni.Most akkor Bella valamiféle jövőlátó?Vagy csak nekem nincs ki mind a négy kerekem?
Mélázásomból az zökkentett ki hogy Bella mind két kezével felém nyúlt és a vállamnál fogva megrázott.
-Nessie,Elmagyaráznád nekem mi az őrdög folyik itt?-kérdezte dühösen.Mindha én tudnám.
-Nem tudom,Bella.Nem értem mi ez az egész!-válaszoltam suttogva.A hangom olyan hideg és kemény volt hogy még én is meglepődtem.Bella kezei leestek a vállamról és visszahúzta őket.Felhúztam a lábaimat a mellkasom elé és a karommal átfontam azokat.Talán nem kellet volna ilyen durván beszélnem vele hisz ő is ugyanúgy meg van rémülve mint én.Bűnbánóan rá néztem.
-Sajnálom Bella.Nem akartalak megbántani de értsd meg teljesen össze vagyok zavarodva.
Nem válaszolt.Pár percig igy ütünk ki-ki a maga gondolataiba merülve.Végül ő törte meg a csendet.
-Most akkor én valamiféle látnok vagyok ?-mondta majd elnevette magát de a nevetésében a humor szikráját sem éreztem.
-Hát nem tudom..de valami olyasmi lehetsz.-mondtam és óvatosan rá mosolyogtam.Megkönnyebülésemre elnevette magát.Vele nevettem.Milyen röhelyes helyzet...
-Nemsokára becsöngetnek, menjünk.-sóhajtottam majd kimásztam a kocsiból.
-Igen- helyeselt majd ő is kiszált.
Hála istennek az első órám közös Bellával.Az már a rosszabik fele hogy Biológia.
Némán sétáltunk egymás mellet a terem felé.Már majdnem mindenki megérkezett az osztályba amikor odaértünk.Amint leültünk a megszokott helyünkre Bella azonnal felém fordult.
-Szerinted ma is eljön a fickó?És én megint látni fogom előre?-suttogta. A tekintete kifürkészhetetlen volt.
-Talán..De még az sem biztos,hogy megint eljön.-válaszoltam elgondolkodva.
Az óra hátralévő részében nem igazán tudtunk beszélgetni Bellával.Nem is tudtam miről magyaráz a tanár,egyáltalán nem figyeltem az órára.Csak Bella „látomása” és a látogatóm járt a fejemben.Talán ma is eljön?Vajon mit akar tőlem?Annak a lehetőségét,hogy meg akar ölni nem tartottam valószínűnek hisz ha komolyan gondolta volna már rég halott lenék.Nem.Valami más okból jött el hozzám.De a képbe mégis hogy kerül Bella?Semmi nem stimmel.
A percek perektem és én egyre jobban éreztem az éjszaka közelettét.

2010. február 16.

Halihó :)

Esküszöm majdnem elsírtam magam amikor beléptem és megláttam hogy már 10 rendszeres olvasom van*pityereg* :) Köszönöm,ez nagyon jól esik!Válaszoltam a komikra :)

Na,emberek!:)
Nemsokára megcsinálom a chat-et :) (bocsi béna vagyok,nem megy segítség nélkül xD)
Most hétvégén,legkésőbb jövő hét elején friss!
Puszi Bella.

2010. január 30.

1. fejezet


Látogató

Egy erdőben voltam.Vaksötét volt.
Úgy éreztem,mintha kutatnék valami után,igazán én sem tudtam.Olyan furcsán éreztem magam,mintha nem is én lennék..
Csak mentem előre,a lábaim vittek,akaratlanul.Olyan ismerős volt ez az erdő,de még sosem jártam erre.Talán egy ösvényen mehettem.A talaj egyenletes volt,az arcom sem ütközött ágakba.
Nemsokkal később olyan érzésem lett mintha figyelne valaki.A hideg végigfutott a hátamon,olyan nyomasztó ez a hely.A testemet sem éreztem magaménak.Már jó ideje megyek de még mindig nem fáradtam,viszont a torkom egyre jobban égett.Megálltam,hátha látok valami támpontot ami kivezet innen.
Felnéztem az égre és teleszívtam a tüdőm friss levegővel.Enyhülést vártam,de a tüdőm mintha nem igényelte volna az oxigént.
Pár pillanat múlva egy erős fuvallat járta át az erdőt.Egy vastag felhő elmozdult a helyéről, felfedve a mögötte lévő holdat. Telihold volt,bámultam még pár percig aztán megint körülnéztem,most már a telihold fényében.Még a lélegzetem is elállt.
Nem ösvény volt az amin haladtam,hanem egy tisztásnak a közepén álltam.Hatalmas volt és fehér virágok borították amik a hold fényben mintha ragyogtak volna.Olyan érzésem volt mintha egy tündérmese kellős közepébe csöppentem volna.
Ahogy jobban szemügyre vettem a tisztást tőlem úgy fél kilométerre egy házat pillantottam meg a tisztás másik oldalán.A gyomrom azonnal görcsbe rándult.Úgy éreztem,hogy megtaláltam amit kereste,bármi is volt az..Elindultam felé .Amikor odaértem csak akkor fogtam fel milyen óriási.Három szintes volt,a falai fehérek voltak egyedül az alsó részt borította faburkolat.Lakatlannak tűnt.A bejárati ajtó elött megálltam.Idegesen kifújtam a levegőt,a kezeim ökölbe szorultak.Mi ez a hely?És egyáltalán mit keresek én itt?Különös vonzást éreztem,hogy bemenjek.Nyeltem egy nagyot,majd remegő kezekkel a kilincs felé nyúltam,de abban a percben ahogy az ujjammal megérintettem a fogantyút minden elsötétült.

Zihálva ugrottam fel az ágyamban.Az arcom verejtékben úszott,mint aki most futotta le a maratont.Az álom hatására megint elkezdtem remegni. Már megint egy ilyen álom.Annyira valóságosnak tűnt minden.Már több hete ezek az álmok térnek vissza,de csak egy dolog egyezik meg mindben:a ház.Úgy érzem mikor álmomban ott vagyok,hogy valami köt hozzá.Fontos...

Pár percig a semmibe meredtem,majd megdörzsöltem a szemem és az órára néztem.Hajnali fél kettő.Csodás Renessme!Már tapasztalatból tudtam,hogy nem fogok visszaaludni ezért kimásztam az ágyból és kisétáltam az erkélyemre.Kicsit hideg volt,összeborzongtam.Összekulcsoltam a karjaim a mellkasom előtt és a korlátig sétáltam.A hold bevilágította a környéket.A teraszom a ház hátuljára nyílt ami egy fenyőerdőre nézett.Kiskorom óta ismerem azt az erdőt,mindig ott vagyok ha egy kis békére vágyom.Egy óriási fenyő állt a háztól pár méterre,az volt az én fám.
Ráemeltem a tekintetem de amint ránéztem nem hittem a szememnek:Egy ember guggolt a fa egyik legmagasabb ágán és engem figyelt.

Annyira megrémültem, hogy moccanni sem bírtam. Percek teltek el és én csak bámultam a köpenyes embert ő pedig viszonozta a tekintetem. Nem tudtam mit kellene tennem, fussak vagy sikítsak? Nem éreztem értelmét egyiknek sem, végül nagy nehezen megmozdultam és hátráltam pár lépést a szobám felé, de nem akartam bemenni. Különös izgatottság kerített hatalmába a fán lévő személy iránt. A semmiből hirtelen biztonság érzetem támadt. Úgy éreztem nem eshet bántódásom, hogy biztonságban vagyok. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót. Hát borzongató volt.
Visszasétáltam a korlátig és tovább néztem a különös idegent. Az se érdekelt volna ha itt helyben végez velem,legbelül éreztem,hogy itt kell maradnom. Vettem egy mély lélegzetet és közben azon gondolkodtam, vajon hogy tudathatnám vele, hogy fedje fel magát. Amint ez a gondolat menet átfutott a fejemen a férfi megmozdult és abban a pillanatban eltűnt a szemem elöl. Leestet volna? Nem hinném. Nem hallottam puffanás. Idegesen elkezdtem keresni a tekintetemmel,de sehol sem láttam a köpenyes embert. Nem tűnhet csak úgy el amíg meg nem kaptam a kérdéseimre a választ!
Már egy ideje ott álltam és egyre biztosabb lettem benne hogy csak álmodom ezt az egészet.Úgy éreztem,-amíg rá nem jöttem,hogy csak álmodom, hogy ennek a férfinak köze van a mostani álmaimhoz.Csalódottan sóhajtottam és elindultam a szobám felé,de amikor már majdnem bent voltam valami halk dobbanást hallottam a hátam mögül.A gyomrom görcs berándult az izgatottságtól.Talán mégsem álmodok?Ez a valóság?De ha mégis álmodom akkor nem történhet semmi bajom úgyhogy összeszedtem minden bátorságom-habár egész testemben remegve-de megfordultam.
Még a lélegzetem is elállt attól amit láttam.A csuklyás férfi állt a korláton.Most már sokkal jobban láttam az alakját de az arcát a még mindig nem láthattam a csukja miatt.Már megint az a különös biztonság érzet kerítettfelegyenesedett.Nem tudom hogy megőrültem vagy csak nincs ki mind a négy kerekem de lassan elindultamengedte aztán felugrott a korlátra és támadó állásba helyezkedett mint amikor a vadállat készíti leteríteni a zsákmányt.De abban a másodpercben,amint a férfi viselkedése megváltozott hírtelen több tucat érzelem söpört át rajtam.Megdöbbnés,düh,gyötrődés,vadság,vág,szomjúság..A különféle érzelmek sorra söpörtek végig a testemen mindha valaki felém lövelné őket.Teljes felkavartak.De most az egyetlen érzés uralkodott rajtam:A félelem. Teljesen meg dermedtem. Nem tudtam mire vélni ezt a reakciót.A morgása egyre rémisztőbben tört a felszínre ,mintha ezzel arra figyelmeztetne hogy hátráljak.Elkezdtemüveg ajtóra és vártam, hogy mikor jön el a vég. hatalmába.Úgy éreztem most talán megkaphatom a kérdéseimre a válasz.A férfi hirtelen leugrott a korlátról és felé. Aztán minden olyan gyorsan történt. A férfi mellkasából egy vadállati morgás tört fel és egészen addig hátrált ameddig a korlát távolodni a szoba felé,mikor már nem tudtam tovább menni rásimultam az
Óráknak tűnő másodpercek teltek el de ami ezután következett teljesen ledöbbentett. A morgás elcsendesedett, a férfi egy kecses mozdulattal ismét az erkélyen volt. Hírtelen megint nyugodtság járta át a testem,teljesen elvesztettem az uralmam az érzéseim felett.A férfi megmozdult és felém lépett lassan,megfontoltan.
Még azt is elfelejtettem hogy,hogyan kell lélegezni mikor tőlem pár centire megált és belenézett a szemembe. Egy gyönyörű,veszedelmesen ragyogó ónix szempárral találtam szembe magam .Az arcának gyönyörűsége teljesen elvarázsolt.Annyit azért sikerült megállapítanom hogy nem lehet ídősebb nálam 1-2 évvel ami meglepett.Egyikünk sem mozdult.A tekintete mágnesként vonzotta az enyémet.Szem kápráztatóan gyönyörű volt.Az egyetlen dolog ami kicsit rontott arca szépségén a szeme alatt lévő lilás Karikák voltak.
Tudtam,éreztem,hogy félnem kellene de mégsem éreztem félelmet. Lélegzet visszafojtva bámultam varázslatos arcát és nem tudtam mit kellene tennem..
Pár pillanat később a fiú hirtelen halványan elmosolyodott és a kezével elindult az arcom felé.Ha lehet én még jobban meglepődtem és a szívem őrült iramba kezdett.Teljesen összezavarodtam.Az arcomat forróság öntötte el,a szemeimet lehunytam.Az arcomtól pár milliméternyire az ujjai megálltak és egy pillanatra az egész teste Kővé dermedt,de aztán engedett a merevségén és hozzáérintette jéghideg ujjat az arccsotomhoz és leheletIjedten finoman végighúzta őket az államig.A hideg érintéstől összerezzentem és felpattantak a szemeim. szívtam be a levegőt.A férfi felnyögött,rémülten visszakapta a kezeit és hátrébb lépett,mordult egyet majd hihetetlenül bársonyos,mély és ellenálhatatlan,de megkínzott hangon megszólalt .
-Elnézést kérek-nyögte elhaló hangon.
-Hát tényleg igazat mondtál-mormolta alig halhatóan mintha magához beszélne.
Halkan mordult egyet.
Ki…-leheltem de még a szót sem sikerült kimondanom eltűnt a szemem elől…