Egy kis kedvcsináló a 10. fejihez

- Sejtettük, hogy rejtegetnek előlünk valakit Cullenék! Ezt nem fogják megúszni. – trillázta mosolyogva. Cullenék? Mit csinálnak velük?! Nem, azt nem fogom engedni! Nem bírnám elviselni, ha még valakinek bántódása esne miattam. Csak az én hibámból kerültek bajba.

- Ki vagy te? – kérdeztem élesen, mire felkacagott.

- Ó, milyen modortalan vagyok! Jane Volturinak hívnak. – mondta. A francba! Egy Volturi? Ha róluk mesélt Victoria, akkor… hatalmas bajban vagyok. – És téged, újszülött?

- Mit érdekel az téged? –sziszegtem. – Mit akarsz tőlem Jane Volturi? –vicsorogtam, miközben pár milliméternyit hátráltam. Meglepet, hogy egy másodperc alatt ilyen dühös lettem. Ez régen nem volt jellemző rám.

- Mit képzelsz magadról, te félkegyelmű? – morogta dühösen. – Te nem tudod, hogy kivel beszélsz! Ezt megbánod! – sipította, de aztán pillanatok alatt lenyugodott és mosolyra húzta vérvörös ajkait.

- Ez most nem lesz kellemes drágám!- mosolyogta majd mélyen a szemembe nézett. Rubin szemei mágnesként vonzották az enyémet. Ha akartam se tudtam volna megszakítani a kontaktusra.

Pár pillanat múlva élesen felsikoltott, de még mindig nem nézett el rólam.

- Hagyd abba! –sikította. Teljesen ledöbbentem. Most hozzám beszél? Ezt én csinálnám?

- Mi? – kérdeztem összezavarodva.

Újra felsikoltott és a földre zuhant.

- Elég! – fuldokolta. – Fordulj el!

Nem értettem mi folyik itt, de elfordultam. Abban a pillanatban, a sikítása abbamaradt.