Butterfly- 12 fejezet,Érvek és ellenérvek

És itt van a megígért 13. fejezet. 

Nem lett túl hosszú és tulajdonképpen ez a fejezet fejben történik.

Azt írom le, hogy Renesmeenek milyen nehéz dűlőre jutnia egy bizonyos kérdéssel kapcsolatban. Ez most egy kifejezetten nyugis feji. Hogy miért? 3 dolog! 

1 - Hogy Vivi nyugodtan tudja tölteni a nyaralását :D

2 - Mert ez az átmenet nélkül nem lenne az igazi. Nem akarok ajtóstul rontani a házba :) 

És harmadszor * megcsillan a szeme* :

 - Ezután a fejezet után beindulnak az események és sorra jönnek majd a "közkedvelt" függővégek amiket eddig viszonylag tartogattam :D

 A következő fejezetek...húh,hát inkább meg se szólalok. Ha eddig szidtátok a függővégeimet akkor a következőkben jobb, ha költözök xD

És ne feledjétek: 5 komi a köviért! ;)

De ha nagyon szerettek, akkor többet is kapok :)

Puszi,Bella.

Érvek és ellenérvek

Az elmúlt órában, ha nem hoztam fel száz ellenérvet a hirtelen támadt ostoba tervemmel szemben, akkor egyet sem.

Mégis hogy tehetném?

Megbántottam és egy szó nélkül leléptem. Ki tudja, lehet, hogy már halottnak hisz. Talán már el is felejtett.

De mégis..

Mi van akkor, ha látta, hogy mi történt? Ha látta mivé lettem?

Lehet, hogy hálát ad az égnek, hogy jó messzire elkerülöm. Hiszen vámpír vagyok… Az lenne a természetes reakció, hogy sikítva elmenekül.

És ha ezt én megint csak beképzelem magamnak-, ami nem is lenne annyira meglepő?  Ha még ennek ellenére se fel tőlem?

Képes lenne elfogadni? Elfogadni, nem szeretni.

Hisz már azért is végtelenül hálásnak kellene lennem, hogy ha mégis beállítanék, nem rohanna el sikítva.

Ebben a percben végtelenül tanácstalan és sebezhető voltam. Mit kellene tennem? Persze Cullenék élete is fontos, de most...

A halott szívem minden porcikája barátnőm után rimánkodott.

Az eszem egyre csak azt diktálta: Ne tedd! Ez ostobaság! Meg is ölheted, túl veszélyes! – És igaz is volt.

Ha csak egy pillanatra közelebb jön a kelleténél. Ha csak egy pillanatra elvesztem a szomjúságom feletti uralmam…

Nem! Erre még gondolnom sem szabad! Egy másodpercig sem tudnék élni azzal a tudattal, hogy csak egy haja szála is miattam görbült meg. Ő az egyetlen élő szerettem.

De hát épp ez az! Ez az ok miatt olyan nehéz itt maradnom!

Ha már csak ő maradt, nem fogom elveszíteni. Nem, ha van esélyem változtatni.

Talán üljek itt, és várjam meg amíg évek során szép lassan elfelejt? – vitatkoztam magammal. – Nem! Hát persze, hogy nem.

Hisz még egy bocsánat kéréssel is tartozom neki. Persze nem csak azzal, sokkal többel.

- El kell mennem – mondtam ki félhangosan.

A következő percekben már halvány fogalmam sem volt arról, hogy hogyan vehettem rá magam egy ekkora orbitális képtelenségre. 

De a válasz nevetségesen közel lebegett az orrom előtt, mindvégig: Bella.

Miközben felvettem a kikészített ruhadarabokat és kihajítottam a tönkrement rongyot, azalatt az agyam fennmaradt józan része kétségbeesetten próbálta elhitetni az elborult másik felével

,hogy ez életveszélyes őrültség, olyan „jelentéktelen dolgokkal” mint például Bella testi épsége.

De a másik fél nem tágított. Rendíthetetlenül hitt abban, hogy sikerrel járok majd, így végül sikerült meggyőzni a makacskodó felet azzal, hogy Bella tud segíteni Cullenék felkutatásában.

Persze mind ketten tudták, hogy nem ez a valós ok. Az első és egyetlen igaz érv Bella viszontlátása.

Ahogy hallgattam a magamban dúló vitát, egyáltalán nem éreztem magaménak.

Úgy éreztem magam akár egy unalmas, sablon filmben, amiben a főhős egyik vállán egy ördög, - míg a másikon egy angyal marakszik egymással.

De akárcsak azokban a jelenetekben, az én esetemben is az „ördögnek” sikerült felülkerekednie, míg az angyal szinte teljesen elhalványodott, mindössze egy pirosan villogó fényfolt maradt belőle az agyam hátuljában.

Talán túl könnyen és hamar engedtem az ördög csábításának, de tudtam már akkor, hogy nem fogok tudni ellenállni a lehetőségnek, mikor ez a gondolat szöget ütött a fejemben.

Ennek ellenére is csak ismételni tudom magam:

  Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy újra lássam, és hogy mindent megbeszélhessek vele. Ezért is kellett mennem.

De egy valamit megfogadtam:

Ha Bellát boldogan találom, ha azt látom, hogy, már túltette magát a szörnyűségeken… akkor elmegyek, és soha többé nem megyek vissza.

Miért szaggatnám fel az esetleges sebeit a visszatérésemmel? – gondolkodtam el, miközben az éjszakai erdő nyüzsgését figyeltem a hátsó ablakon át.

Az órák pedig csak teltek és én még mindig ott voltam…

Mialatt ott álltam az ablaknál, rájöttem, hogy nem érdemes tovább azon rágódni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. – Ezt az alkalmat már akkor elszalasztottam, mikor akkor éjjel kitettem a lábam az erkélyem ajtaján.

Csak sodródok az árral… lesz, ami lesz.

Habár szinte teljesen biztos voltam benne, hogy kontrollálni tudom magam arra a kis időre, amit lehetőleg Bella társaságában fogok eltölteni, rá kellett jönnöm, hogy, még alig ismerem az új testem és az ahhoz járó önuralmam.

Nem hozhatok ilyen elhamarkodott döntést. Az lehet, hogy most majdnem teljesen ura vagyok önmagamnak, de ez nem garancia arra, hogy ugyan ez lesz a reakcióm egy ember társaságában is.

 Lehet, hogy valakinek az életébe kerülne.

Épp ezért minden lehetséges óvintézkedést meg kell tennem, hogy ez ne következzen be.

Az első, hogy annyit kell majd az út során táplálkoznom, amennyit csak lehet. Ez talán elviselhetőbbé teszi majd.

Már alkonyodott, mikor magamhoz tértem önkéntes kábulatomból.

Készen álltam. Az útvonalat részletesen elemeztem és „elraktároztam” az úti tervel együtt.

 Majdnem egész Észak-Amerikát kell átfutnom. 

De erősnek és késznek érzem magam.

Nappal vadászni fogok, a táv nagy részét éjszaka teszem majd meg, bár ez sem kockázat mentes. Még az éjszakai haladással is veszélyes. Így is bármikor belebotolhatok egy ártatlan emberbe. Még úgy is olyan lesz- elkerülve a nagyobb városokat – akár egy kiaknázott csata mezőn áttáncolni.

Van erre egy mondás, amit szeretek:

"Tövises az út a csillagokig."

De miféle csillag az? Csak egy megsebzett, pislákoló porfelhő ahová én menni készülök.

De mindent meg kell tennem, hogy újra ragyogó, izzó csillagot varázsoljak belőle.