Egy kis ízelítő,és még valami..

Hát úgy döntöttem,hogy ha legalább nem tudom hozni az egész fejezetet legalább egy kis részletet kaptok belőle :) Remélem ez elég lesz ahhoz,hogy kíváncsian várjátok a következő fejit :) Már nem is vesződöm semmiféle komikéréssem, hiszen úgy sem írtok.Úgy döntöttem,hogy nem baj.Tehetetlen,dühös és csalódott voltam.Mégis arra jutottam,hogy nekem már az a tudat is elég,ha elolvassátok és gondolatban bíráltok. Azoktól akiktől rendszeresen kapok komikat, nektek szeretném e úton is megköszönni.Nagyon hálás vagyok nektek,csajok. :) Még egyszer szeretném leszögezni,hogy ez a dolog nem változtam azon,amit érzek az összes olvasóm iránt :)

Szeretlek titeket:Bella.

"..

Mikor a könnyeim és a zokogás csitulni kezdett úgy éreztem, hogy az érzéseim a könnyeimmel együtt távoznak belőlem a már jól ismert semmit hagyva maguk után. Síri csend volt bennem,és körülöttem. Semmi nem maradt csak a szívem halk dobogása és a tüdőm lomha mozgása.

A telihold fényes ragyogással töltötte be a sötétséget. Mikor jobban szemügyre vettem a helyet ahol voltam megállapítottam, hogy egy hatalmas, kopár tisztás szélén kuporgok. Ezen egy másodpercig elcsodálkoztam, de ez az érzés nem tartott sokáig. Újra leváltotta az üresség.

Meddig még? Meddig várat engem, hisz már oly rég óta várja a halálom. De még időm se volt végigmondani a szavakat magamban máris egy halk neszezésre lettem figyelmes. Egy pillanat alatt talpon voltam, de ennek meg is volt a következménye. Megszédültem. Pár másodpercbe telt mire újra visszanyertem az egyensúlyom. A lélegzetem felgyorsult, a tekintetemmel idegesen pásztáztam a körülöttem elterülő sötét erdőt. Egyszer csak megakadt a tekintetem a tisztás másik végén, ahol egy alak kezdett kirajzolódni…"