.jpg)
Na szóval.Ez egy pájázatra szánt novellám.Gondoltam,megosztom veletek. :) Az történettel vannak további elkébzeléseim.Ha tetszik nektek akkor majd ezt részletesen elmagyarázom :)
KOMIKAT szeretnék mindenkitől aki elolvasta.Ha nem,azt felkeresem és levadászom! xD
ui.:A friss is nemsokára érkezik. :)
Puszi:Bella.
KEZDETNEK HITT VÉG
-Renesmee Carlie Cullen ! Tíz perced van, hogy elkészülj, különben istenemre,hogy itt hagylak!- ordibálta valahonnan kintről Alice néni.
Mérgesen felmordultam. Alice mindig eltalálja a legjobb időpontot arra, hogy megkeserítse az életemet. Persze tudom,hogy jót akar,de akkor is. Nem tudják megérteni,hogy a szerelmemmel akarok lenni,legalább egy kicsit?Szeretem a családom,de néha annyira elviselhetetlenek..
Jacobra néztem, aki ott feküdt mellettem az ágyon. Szemlátomást mulattatta az arckifejezésem.
- Akarod,hogy kitekerjem a nénikéd kecses kis nyakát?- viccelődött,majd magára rántott.Nem válaszoltam. A bőre szinte égette az enyém. A szívem dörömbölt a mellkasomban. Ajkaival kínzó lassúsággal közelített felém. Forró, édes lehelete elkábított.
-Jake, csak jót akar. - hebegtem két csók között. - Mennem kell. - hadartam és villámgyorsan leugrottam róla. Ha esélyt adok neki, hogy újra megcsókoljon, nem hiszem, hogy képes lennék elmenni. Még fel sem fogta, hogy nem vagyok ott én már az ágynak háttal álltam és próbáltam lecsillapítani a vágyaimat iránta.Vettem pár mély levegőt majd megfordultam és rá néztem. Egy önelégült vigyorral találtam szembe magam. Mindig sikerül ezt kihoznia belőlem és ezt mindig nagyon élvezi.Felvágós!
De az „úgy-eltűnök-előled-hogy-észre-se-veszed” versenyt mindig én nyerem.
A gyorsaságomat még mindig nem szokta meg. Csak fél vámpír vagyok ugyan, de gyors.Bár az egy kicsit megnehezíti a helyzetet, hogy Jake meg vérfarkas, bár ő nem rendelkezik olyan reflexekkel, mint én. Ezt néha ki is használom.
A szekrényhez sétáltam. Ma egy szűk fekete farmer, egy fekete magas sarkú és egy fehér,- elől hátul mélyen kivágott-, blúz mellet döntöttem. Amíg a ruhákat válogattam végig éreztem a hátamon perzselő tekintetén. Ha most ránézek, és szembe találom magam tüzes parázsló szemeivel akkor nem hiszem,hogy kontrolálni tudom magam és ezt aztán végképp nem akarom. Jacobbal megígértük a szüleimnek, hogy az utolsó határt a testi kapcsolatunkban csak a nászéjszakán lépjük át, bár ezt könnyebb mondani, mint véghezvinni. Apának és Jakenek ebből sok vitája volt már.Apa még nem teljesen bízik benne. Amikor épp erről beszélgettünk Carlisle-al és Jacobal,apa meghallotta. Teljesen elvesztette a fejét és őrjöngeni kezdett. Még anyának és Jasper bácsinak így is nem kevés idejébe telt megnyugtatni. Aztán nagy megkönnyebbülésemre belenyugodott, hogy ha akarja, ha nem,mi Jacob Blackkel összetartozunk,és ezt a szent köteléket még ők sem vághatják el,hisz én vagyok Jacob bevésődése születésem óta. Két hét múlva pedig hivatalosan is összetartozunk majd. Örökké.
Amikor elkészültem odasétáltam szerelmemhez és nyomtam a homlokára egy puszit. Akaratosan az ajkaim után kapott, de incselkedve elhúzódtam tőle és rávigyorogtam. Hangosan összecsattintotta állkapcsát és morgott egyet. Ezt szándékosan figyelmen kívül hagytam.
- Nem tudom, mikor jövök. Tudod milyen Alice. Vigyázz magadra, és kérlek, ne hecceld Roset. Szeretnélek egészben az oltár előtt látni- kuncogtam. –Szeretlek. - mondtam végül és elsiettem az ajtó felé. Az ajtóba két erős kar elkapott és hátulról átölelt.
- Alá becsülsz te engem! Az én esetemben, amelyik kutya ugat, az harap is!- suttogta a nyakamba. Újra elöntött a forróság, de próbáltam a kint tajtékzó nénikémre gondolni, aki rám vár.
- Te meg ne becsüld alá a vámpírokat! De igazán tudhatnád már!- fenyegettem, de keménységemet némileg befolyásolta, hogy a hangom megcsuklott.
- Hmm. - búgta majd arrébb söpörte vörös haj zuhatagom és az ajkai lejjebb csúsztak a vállamra.
- Jake, Mennem kell. - szuszogtam majd megfordultam és a karomat a nyaka köré fontam. Ördögien mosolygott, ami dühített. Ha akartam, ha nem egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, túl gyenge vagyok ahhoz.
- Tényleg? Hát a karjaid úgy látom, maradnának még. - incselkedett visszafojtott nevetéssel. Nagy nehezen eltávolodtam tőle. Zavaromban beharaptam az alsó ajkam és a szemébe néztem. Elszakadt a tekintetemtől és végignézett rajtam.
Mordult egyet és a karomnál fogva visszarántott.
- Biztos ebben akarsz menni?- préselte a szavakat összeszorított fogai keresztül. Olyan csábító, amikor féltékenykedik. Ilyenkor még jobban kívánom..
- Jake! Én csak a tiéd vagyok. - nyugtattam mosolyogva.
- De én akkor se szeretem ha…- durcáskodott. Olyan édes volt.
Kiszabadítottam a kezeimet a vasmarkok szorításából és átkaroltam a nyakát majd lágyan elkezdtem csókolgatni a meztelen vállát. Alig hallhatóan morrant egyet és felemelt. Nekem se kellet több. A lábaimmal átkaroltam a derekát és meg szorosabban öleltem a nyakát. Hevesen csókolni kezdtem. Éreztem, hogy egész testében remeg. A csókom akaratosabb volt, mint még soha. Ezt megérezte és pár ujjnyival eltolt magától.
- Nessie. Megígértük. - lihegte még mindig remegve és lehunyta a szemét.
- Nem érdekel!- mordultam fel és újra megcsókoltam. A szemei felpattantak és attól kezdve már ő sem tiltakozott.
Pár perc múlva egy zavart kuncogás zökkentett ki minket.
- Talán zavarok?- mondta és próbált mérges hangot megütni, de látszólag viccesnek találta, hogy milyen helyzetben toppant be. Biztos ezt is meglátta előre, mint mindent általában.
- Igen Alice, zavarsz. Menj el! Nem megyek sehova. - sziszegtem és még jobban rácsimpaszkodtam Jacobra aki a reakciómon felkuncogott.
Láttam, hogy elszakad a cérna.
- Na, azt próbált meg!- mondta nénikém dühösen és dobbantott egyet. - Kutya, azt akarod, hogy én szedjem le rólad?
- Hát megpróbálhatod kicsi vérszívó. - nevettet gúnyosan Jake és magához szorított. Aztán meg csak azt vettem észre, hogy Alice rángat a Cullen ház felé szerelmem pedig az ajtóban szitkozódik.
- Jól van na,megyek én magamtól is! - dörmögtem durcásan és visszapillantottam anyáék háza felé.
- Kicsim, hidd el, hogy én csak jót akarok. Ugye nem akarsz az esküvődön farmerben lenni?- dorgált meg.
- Sajnálom. - mondtam és bocsánat kérően néztem rá. Elmosolyodott.
- Egyáltalán lehet rád haragudni?- ölelt át.
- Na és nem gondoltad meg magad a ruhával kapcsolatban? Biztos nem fehéret szeretnél?- fintorgott miközben a Cullen ház felé futottunk.
- Nem, én nem hagyományosat szeretnék. Ez már biztos. Különlegesnek kell lennie. - biztosítottam.
- Hát jó, ahogy akarod. – sóhajtott csalódottan. Tudtam, hogy nénikém hajlamos arra, hogy addig duzzog, amíg ki nem engesztelem valamivel. Ekkor már a háztól csak pár méterre sétáltunk. Gyorsan kitaláltam mivel is engesztelhetném ki Alice-t.
- Segítenél nekem kiválasztani a ruhához a kiegészítőket, és a cipőt? Tanácstalan vagyok. –
Füllentettem. Rám nézett azzal az ennivaló mosolyával és a nyakamba ugrott.
- Igen,igen!Micsoda kérdés!- csilingelte Alice. Bármit megtettem volna az ő boldogságáért.
- Életmentő vagy. - mosolyogtam boldogan. - Rose néni pedig majd megcsinálja a hajam. - suttogtam a fülébe.
Pár másodpercig a semmibe meredt aztán rám nézett. Olyan volt mintha sírt volna.
- Gyönyörű leszel Renesmee. - suttogta meghatottan és megszorította a kezemet. - Mázlista az a kutya. - sóhajtotta lemondóan.
- Kérlek ne most.- szóltam rá. - Hiányzik anya és apa.Megjöttek már a vadászatból?Annyira hiányoztak,mintha már 300 éve elmentek volna,nem csak három!Ugye nem mondtátok el nekik,hogy náluk töltötte az éjszakákat Jake is?És anya is jön velünk?Mikor indulunk?Jaj már annyira várom!O,Alice!Nem láttad milyen ruhát fogunk választani?Biztos láttad.De jó is,ha nem tudom,legyen meglepetés!Istenem annyira várom már!-hadartam izgatottan.-Szeretlek Jacob Black!-kiabáltam a házunk felé nevetve. Félvámpírságomnak köszönhetően hallottam ahogy Jake felnevet és egy „énis szeretleket” kiabál.
Nénikémmel együtt nevettünk tovább.
-Nocsak!Az előbb még pokolba kívántad az egészet.-csilingelte.-Annyira örülök,hogy megtaláltad a boldogságot.Remélem boldog leszel a kor..Jacobbal.
Köszönöm,hogy mindenben támogattok és feltétel nélkül szerettek!Ez sokat jelent nekem Alice.Nem is tudom mi lenne velem nélkületek!-mondtam meghatottam.-Nagyon várom már,hogy Jake a férjem legyen és testileg lelkileg az övé legyek.-motyogtam csurig telve szerelemmel.
Elnézően rám mosolygott aztán ölelkezve beléptünk a Cullen villába.
A ház olyan gyönyörű volt mind mindig, hála Esmenek.Senki se hinné,hogy vámpírok lakják.
Alice-szel az oldalamon a nappaliba sétáltunk.Végignéztem a társaságon és megállapítottam,hogy Carlisle,Emmett ,Apa és Rose néni nincs itt.Amikor anyára néztem egyszerre elöntött a viszont látás öröme és a félelem.Ledermedtem.Szinte láthatatlanul megérintettem Alice karját és levetítettem neki a kérdésem:”Hol van apa?Ugye semmi baja Jake-nek?”
-Nyugi Nessie.-suttogta mosolyogva.Megkönnyebbülve kifújtam a levegőt és a családom többi tagjához fordultam.
-Sziasztok.-mondtam mosolyogva majd anya kitárt karjaiba vetettem magam.Nevetve átölelt.
-Nessie,de őrülök,hogy újra látlak.Hiányoztál.-mondta még mindig ölelve.
-Ti is nekem anya.Apa hol van?-kérdeztem szenvtelenül.
-El kel intéznie pár dolgot.Nemsokára itt lesz.-mondta mosolyogva.
-Oké.Mikor indulunk?-kérdeztem izgatottan.
Azon mire észbe kaphattam volna már a levegőben voltam.Önkéntelenül felsikítottam.Amire földet értem addigra már mindenki nevetett rajtam.Megfordultam és a nevetéstől reszkető Emmettel találtam szembe magam.
-Na idefigyelj Emmett Cullen!-mondtam most már én is nevetve.
-Na mi van kislány?Ennyire eltompultál?-kacagott.
-Te ezt még nagyon megkeserülöd Em.-vigyorodtam el ravaszul.
-O,na ne mond.És mit csinálsz?Megkarmolsz?-incselkedett.
-Már el is felejtetted tegnap hogy lealáztalak bírkózásban nagymenő?-láttam rajta,hogy tudja.-Na ki is tompult el?-kérdeztem nevetve és rá kacsintottam.A háttérben a többiek visszafojtott kuncogását hallottam.Báttyuskám arcáról lehervadt a mosoly.
-Csak mázlid volt.Jazz elterelte a figyelmem.-mentegetőzött.Felhorkantam.
-Ahh hát persze.Akkor visszavágó!Most!-néztem farkas szemet a ravaszul vigyorgó Emmettel.-Jasper te itt maradsz.-kacsintottam rá.Nevetve bólintott és szerelme mellé lépett.
-Benne vagyok!Most nem lesz olyan könnyű dolgod kisasszony!-mondta majd morgott egy hatalmasat.Erre egy kecses nyelv nyújtással válaszoltam.Erre a többiek újra elnevették magukat.Már indultunk is volna a hátsó ajtó felé amikor anya aggódó hangja állított meg minket.
-Emmett,ugye tisztában vagy vele,hogy Nessie csak félig vámpír?És ha valami baja esik akkor Edward…-mondta nyugtalanul.
-Nyugi Bella!Szerintem inkább Emmett miatt kellene aggódni!-lépett anya mellé Alice nevetve.-És egyébként is,te nem mész semmi féle birkózásra Nessie.Vagy már nem emlékszel mit terveztünk?-szegezte nekem a kérdést.
-A francba!- morgolódtam - Nem lehetne..?-kezdtem volna könyörögni de Alice közbevágott.-Hogy is ne!Meg ne próbáld még egyszer eljátszani azt a műsort amit Edwardék háza előtt a kutyával!-pattogott mérgesen nénikém.Felsóhajtottam és dühösen összefontam a karjaimat.
-Jó-jó mennyünk.-léptem anya és Alice mellé.Emmett dühösen morgott majd kifelé vette az irányt.
-De aztán nehogy azt hidd,hogy megúszod kicsi lány!-morogta vészjóslóan.
-Aha.Majd meglátjuk ki húzza a rövidebbet Em!-szóltam utána.Ezen egyszerre nevettünk.Megrázta a fejét és kisuhant az ajtón.
-Mehetünk?-kérdezte anya.Bólintottam.
-Rose nem akar jönni?Hallgatózni kezdtem,de sehol sem hallottam a hangját.Kicsit elszomorodtam.Nagyon szerettem Rose-t is.Mindíg a lánya ként viselkedett velem.
-Tudod Nessie,Emmet és Rosalie most nagyon el lesznek foglalva.Nem hiszem,hogy most ráérne.-kuncogott Jasper.
-Oh értem.-vigyorodtam el.Hát igen.Ez egy olyan dolog ebben a családban ami már az első perctől kezdve nem okozott meglepetést.
-Hát akkor Sziasztok!Majd jövünk.-mondtam és anyával és nénikémmel az oldalamon kiléptem az ajtón.
Kikönyörögtem,hogy az én kocsimmal(amit nem olyan rég kaptam Apuéktól)mennyünk.Az én szemem fénye egy éjfekete Lamborghini Gallardo Nera.Imádtam azt a kocsit.
Természetesen én vezettem.Alice ült az anyós ülésen anya pedig hátul.
-Na és mi a cél?-kérdeztem izgatottan.
-Oregon,Portland. - mondta természetesen. Még jó, hogy most tankoltam..
Már több órája járkáltunk boltról boltra,de semmi.Kezdtem kétségbe esni.És egyre jobban hiányzott Jacob.Utáltam,ha nincs velem.
Talán mégis Rose-nak volt igaza és Rendelnem kellene valahonnan.Persze csak is kizárólag Franciaországból-Nem mintha lenne más választásom-talán még nem késtem el.
Miközben ezen rágtam magam egy újabb ruhákkal teli fogashoz léptem úgy a 25. boltban.Aztán megláttam:Ennél gyönyörűbb ruhával még az életemben nem találkoztam.
Vérvörös színű,hátul mélyen kivágott pántatlan ruha volt.Az elejét vörös rózsákká formált anyagok borították felfutva egészen a dekoltázsig.Combközépnél buggyosodó,a vörös alapon keszekusza mintázatban futottak különféle virágminták amiket néhány helyen-első ránézésre-rubin kövek borították.
Szemkápráztatóan gyönyörű volt.
-A-anya,Al-Alice ezt..-hebegtem szinte némán de máris melletem termettek.Kábultan a ruha felé mutogattam,de nem vettem le a szemem „életem szerelméről”.A szemem sarkából látta,hogy anya elmosojodik Alice pedig cseppet sem meglepett képet vág.
-Na végre.Be kell vallanom,hogy..igazad volt.Ennél tökéletesebb nem is lehetne.-mondta nénikém behódoltan.Aztán halkan nevetgélt valamin.
-Ez a ruha..nekem csak ez kell!-ujjongtam és leakasztottam a fogasról.Alice odaszökkent mellém és ruhástól átölelt.
-Meseszép.-mondta izgatottan.
Miután eleresztett anya lépett mellém.
-Ez fantasztikus Nessie,olyan..tökéletes leszel szivem.-mondta meghatottan.Némán sírt.-Nem akarom elhinni,hogy ez a nap is eljött.Az én kislányom.-rázta meg a fejét.
A ruha egy szempillantás alatt kiesett a kezemből és én máris Anya és Alice nyakában voltam.
-Szeretlek titeket!Nekem van a világon a legjobb családom!-mondtam és a szemem könnybe lábadt.Gondolotban ezt üzentem nekik:”Jajj ne már!Úgy csináltok mint a vénasszonyok!Komolyan mondom!Hahó,csak férjhez megyek..nem lesz belőlem..olyan..izé,hát tudjátok!Talán ti azok lettetek?Aztán levetítettem egy képet magamról amin épp a nyelvemet öltöm,célzásként”
Éreztem,hogy a fejem fölött összenéznek majd cilingelő nevetésben törnek ki.
-E-m-m-e-t-t!-ordibáltam a nappali közepén és úgy ugrándoztam,mint egy felturbózott gumilabda.-Itthon vagyok!Told csak le szépen a hátsódat!
Aztán meghallottam Em harsány nevetését valahonnan az emeletről.A következő pillanatban mögöttem termett és máris a vállán voltam.
-Tegyél le!-visítottam nevetve.Nem válaszolt,egyenesen a hátsó kert felé vette az irányt,de nem ált meg,egészen a folyópartig rohant velem.Hiába kapálóztam és karmoltam,semmi.Még akkor sem csinált semmit amikor beleharaptam a hátába.Ettől inkább még jobban mulatott rajtam.
Amikor megérkeztünk,lekapott a válláról és úgy tíz méterre elhajított.Még meg se vártam,hogy rendesen földet érjek már meg is pördültem és dühösen morgolodva felé kezdtem el rohanni. Amilyen erősen csak tudtam rá ugrottam és a földre tepertem.
Nem tudom meddig tartott a mi kis játékunk.Épp Emmett ált nyerésre amikor egyszerre lépteket hallotunk.Em egy másodperc töredékéig nem figyelt.Kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségét kihúztam a lábaimat a teste alól és minden erőmet összeszedve elrugtam magamról egyenesen a tőlünk pár méterre lévő folyóba.Úgy robbant be a kemény teste a vízbe mintha egy ágyú dörrent volna.A vízsugár mindenfelé frőcskölt,egy kicsit engem is beborítva.
Életemben nem nevettem még úgy miközben Em-et néztem amint kimászik a folyóból megverten,csurom vizesen és szitkozódva.
-Győőztem!Jajj, Emmett ez óriási volt!Látnod kellett volna az arcod!Az minden pénzt megért!-mondtam két röhögőgörcs között a földön görnyedezve.
Egyszerre két nevetés társult az enyémhez.
-Nocsak-nocsak!Látod Edward,én megmondtam,hogy nincs miért aggódnod.Már megint Emmett tette le az arcát ilyen hangosan.Bár lehet,hogy az álla koppant hangosabban.Már megint alábecsülte Nessiet!Sose tanul.-nevetgélt Jacob.
-Hát Em, lásd be,ezt csúnyán beégted.Most aztán nagy csorba esett az egódon,mi? Mit vártál,hisz az én lányom!-kuncogott apa.
-Duguljatok el!-nézet rájuk gyilkos pillantással Emmett.
Apa,Jake!-kiabáltam és odarohantam hozzájuk majd szorosan apa jéghideg mellkasába bújtam.
-Nagyon hiányoztál.-mondtam megkönnyebbülve és mint egy kislány arcon pusziltam.Erre elnevette magát és ő is megcsókolta a homlokom.
-Te is nekem kicsim.-mondta mosolyogva majd eleresztett.Félve néztem fel az arcára ,de amikor csak boldogságot láttam rajta fellélegeztem.
Jacobra néztem,aki eddig a duzzogó Emmetten szórakozott.Mikor meglátta,hogy nézem azonnal felém fordult, és kivillantotta azt az ezer vattos vigyorát. A szemeiben türelmetlenéset láttam.Odaléptem elé és hozzábujtam,erre ő automatikusan a karjaiba zárt és szorosan tartott.A hirtelen forróságtól összeborzongtam.Nagyon jól esett Em és apa hideg teste után.
-Szia.-leheltem.Lehunytam a szemem.Mélyen magamba szívtam forró bőrének fantasztikus illatát.Azonnal melegség és nyugottság öntött el.
-Hiányoztál.-mormolta lágyan a hajamba.
-Hmmm.-dünnyögtem.Kicsit már fáradt voltam.Bár ezt nem mondtam még ki hangosan de Emmettel birkózni irtó fárasztó dolog.De ezt sose árulom el neki.Minek?Hogy még nagyobbra nőljön a már így is bazinagy egója?Na azt már nem.
Erre a gondolatomra apa mellettem kuncogni kezdett és azzal a féloldalas mosolyával rám kacsintott.
Erre én is elvigyorodtam. Pár pillanat múlva hangosan felnevetett.
-Azt tanácsolom fuss,ahogy csak bírsz kicsim!-mondta még hangosabban kacagva.
Jacob arcán teljes értetlenség ült ki.Én azt hiszem tudom mire céloz. Hangosan nyeltem egyet és Em-re néztem. A szemei lázasan csillogtam,a csak egy farmer volt rajta de az csurom víz.A szája arra az idegesítő kaján vigyorra húzódott.Egy szívdobbanásnyi ídő alatt megiramodott felém.Azonnal felvettem a nyúlcipőt és a hegyek felé vettem az irányt miután átugrottam a folyót.Hátra se néztem csak futottam.Jake kérdezett még valamit apámtól de már túl messze voltunk,nem értetem,hogy mit akar.Biztos valami vicceset mert apa felkacagott.A hátam mögött Emmett gyorsított a tempón így én is megszaporáztam a lépetimet.Valahogy nem akartam bevárni,és megkérdezni mit akar tenni.
-
-El sem hiszem,hogy holnap a feleségem leszel.-mondta áhitatos hangon Jacob.Még szorosaban hozzá bújtam.Épp a La Push-i tengerpart egyik szikláján ücsörögtünk.Szerettem itt lenni.Szinte úgy tekintettem rá mint a második otthonomra.
-Alig várom.-pusmogtam a nyakába majd belecsókoltam.
Megborzongott.-Én is.
-Szeretlek.-mondta folytott hangon.Az ajkaival az enyémet kereste.Lehunytam a szemem és elmosolyodtam.A csókja akaratos volt és türelmetlen.Hosszan csókolt.Mikor ajkaink elváltam egymástól mind a ketten ziháltunk.-Én is téged.-mondtam remegő hangon.Az ajkai az államra siklottak,majd le a torkomra egészen a vállamig.Amikor belecsókolt a nyakam alatt lévő gödröcskébe kéjesen felsóhajtottam és egy kicsit hátra vetettem a fejem.Egy szempillantásnyi idő alatt az ölében voltam.A lábaimat átkulcsoltam a háta mögött és szorosan hozzápréselődtem.Halkan felmordult és a csípőmnél fogva még szorosabban tartott.Újra megcsókolt.De ez a csók most más volt mint az eddigiek.Annyira vágyakozó volt,hogy szinte beleremegtem.A nyelveink utat törtek maguknak bejárva minden egyes cenimétert egymás szájában.A kezei a blúzom alá csúsztak ezzel egyidőben az én kezeim a hasán lefelé haladtak.Hirtelen felnyögött majd megáljt parancsolóan elhúzódott tőlem. De a szemei szikráztak.-Ne!-nyöszörögtem és még szorosabban tartottam karjaimmal.-Kérlek Jacob!-mondtam szinte ezsdeklő hangon.Beharaptam az alsó ajkam és a szemébe néztem.Hangosan felmorgott.
-Holnap.-sürte a szavakat a fogai közt.Vett pár mély levegőt majd nagy nehezen rám mosolygott.-Te el nem tudod kébzelni mennyire nehéz ellenálni neked.Szinte lehetetlen.De ezt az egy napot ki kell még bírnunk Nessie.-mondta nehézkessen.-Aztán a tiéd vagyok.
Fogcsikorgatva lekászálodtam róla és talpra áltam.Dühömben majdnem elsírtam magam.Az arcomba tódult a vér.Lesütötem a szemem,nem akartam a szemébe nézni.
-Már..nem akarsz e-engem ugye?Elég volt belőlem?-kérdeztem rémülten.Óvatosan rá emeltem a tekintetem.
Élesen beszívta a levegőt.A szemei felizzottak.Felpattant és elém lépett.A kezeivel erőszakosan felemelte az állam.Az egyik kezemet az ágyékára rakta.Elakadt a lélegzetem.A férfiassága keményen kidomborodását a nadrágján keresztül is tisztán éreztem .Az arcom szinte bordó lett.Újra beharaptam az alsó ajkam és lesütöttem a szemem.
-Méghogy elég?!Belepusztulok a vágyba minden egyes csókod,érintésed után.Minden másodpercben vágyom rád. Az én testemen szemmelátható jelei is vannak annak,amikor így megőrjítesz!Sosem lesz elég belőled ez a baj!Próbálom megőrizni a higgadtságom amikor veled vagyok,de napról napra nehezebb,szinte lehetetlen!Bele sem akarok godolni milenne ha pont akkor változok át amikor mi..-összerezzent.-De egyszerűen utálok nemet mondani !Nem bírok ellenálni neked..-nyögte.
Teljesen felizgatott lázas hangja.Újra elöntött a vágy.Ő is akar engem,ő is akar engem-zakatolta az agyam örömmámorban úszva.
Az ágyékán lévő kezemet megszorítottam.Hangosan felmordult de én nem áltam meg.A karommal átkaroltam a nyakát,a csípőmmel nekifeszültem csípőjének és elkezdtem mozgatni ide oda a testem.Riadtan kapott csípőm után és lefogta azokat.Úgy kapkodta a levegőt akár csak én.A szemei kiéhezettek voltak.
-Nem!-mondta nyugodságot erőltetve a hangjára de én nem hagytam magam.A kezeit a lábamra csúsztattam és a karjaiba ugrottam majd elkezdtem csókolni-nem tiltakozott,úgy tűnt feladta.Kicsit aljasnak éreztem magam.De ez most nem számított,hísz ő is akar engem.Belemosolyogtam vad csókunkba:Győztem.
Hirtelen éles csörrenéssel megszólalt a telefonom.Majdnem felsírtam.Ez nem lehet igaz!Jacob elhúzódott tőlem és láttam a szemén,hogy rájött majdnem mekkora hibát követett el. Finoman lerakott a földre és hátrébb lépett.
Kirángattam a zsebemből a telefont,meg se néztem,hogy ki hív.
-Hallo?-kérdeztem még mindig levegő után kapkodva.Alice kétségbeesett hangja visított a másik oldalon.
-Kérlek,könyörgök mond,hogy még nem!Renesmee mindent láttam!Mond,hogy még időben hívtalak és te..ti..-dadogta halálra rémülten.
Szóval akkor..tényleg megtörtént volna.Hát ez hihetetlen.Hirelen elöntött a düh.Nagyon vissza kellet fognom magam nehogy elkezdjek szitkozódni.
-Nem Alice,ne aggódj!-szűrtem a fogaimon keresztül.Jacobra néztem aki zavartan mosolygott rám.
-Oh,hál' istennek.-sóhajtotta.-Tudod te milyen közel voltál hozzá,hogy Edward meglássa a látomásom amin ti éppen ..-a hangján hallottam,hogy elborzad.-..a lehető legmeszebb futottam a háztól és még így sem vagyok teljesen biztos,hogy nem csípett-e el egy-egy képet.Jasper utánam akart jönni.Elkébzelheted..-hadarta idegesen.Pár másodpercig nem beszélt aztán megkönnyebülten felsóhajtott.-Azt hiszem semmi baj.Nem látok olyasmit,hogy Edward,Rose,Bella vagy Emmett szét akarná tépni a kutyát.-sziszegte.-Könyörgöm Nessie,gyere haza!Megígértétek!Ennyit még igazán kibírhatnátok ti ketten!Tudod,hogy apád és Jazz mennyire nem bíznak a kor..Jacobban.Azt hiszik hogy el fog hagyni miután..-elhalgatott.-neki adtad magad.-na,ezen a ponton már égtelenül dühös lettem.-Gyere haza!És lehetőleg a kutya nélkül!Kitudja mennyire tudja fékezni a fantáziáját.-mondta dühösen Alice.Tudta,hogy tiltakozni fogok ezért közbevágott.-Ne feledd kicsim,megígértétek.Ne bántsd meg őket azzal hogy,a hátuk mögött.. Nessie,kérlek!-könyörgött esdeklő hangon.Hirtelen elszégyeltem magam.Hisz az egész csak egy nap.Ennyit igazán kibírhatnék.Őnző vagy Renesmee!Önző,önző és érzéketlen!Rettenetes bűntudatom támadt.
-Sajnálom Alice.-motyogtam bocsánatkérően.-Indulok haza!
-Köszönöm.-sugta hálásan.-Siess kérlek!Azzal lerakta a telefon.
Szégyenkezve Jacobra néztem.A szemeiből csak szerelmet és együttérzést láttam amitől még undorítóbbnak éreztem magam.Idegesen harabdálni kezdtem az alsó ajkam.Odajött hozzám és szorosan átölelt.Éreztem,hogy már a teste is lehiggadt.
-Sajnálom.Utálom magam!Meg tudsz nekem bocsájtani?-kérdeztem rekedt hangon.
Felszisszent és még szorosabban ölelt magához.
-Én is ugyan olyan bűnös vagyok mind te.Lehetetlen neked ellenállni.Nincs nekem annyi önuralmam.- mosolyogva megcsóválta a fejét.Fura,eddig ezt én hittem magamról-Nincs mit megbocsájtani.
-Kösznöm.-mondtam hálásan és egy csókot leheltem ajkaira.-Mennem kell.-húztam el a szám.-Van egy kis zűr otthon.Alice tisztára kivan akadva mert látott minket..ühm hát szóval az a lényeg,hogy a látomásában elértem amit akartam..-mosolyodtam el zavartan.
Jacob hangosan felnevetett.-Milyen veszélyes kis szörnyeteg vagy te Renesmee Cullen!-kuncogta.-Ördögi.
A nyakához hajoltam és kiszimatoltama főverőerét.A vér sebes iramban puzált az ereiben.-Hmm,remélem nem bánod,ha ma megkóstolak kicsit?Egyszerűen isteni a véred illata.-mondtam mosolyogva.-Csak meg tudjak állni.-tettem hozzá majd nyeltem egy nagyot.
Felkuncogott.
Tudod,hogy bármikor szívesen látlak.-mondta majd megcsókolt.
-Ennek örülök.-mormoltam és visszacsókoltam.
Másnap reggel korán keltem.Annyira izgatott voltam,hogy szinte kipattantam az ágyból.Az első gondolatom Jacob volt.Vajon mit csinálhat most?Magamban felnevettem.Valószínüleg valahol a környéken az igazak álmát alussza.
Villám sebességgel felkaptam magamra egy farmert és egy pólót.Már majdnem a fürdőben voltam amikor Alice rontott be az ajtón mögötte Rosalie-val.
-Jó reggelt.-köszöntek kórusban fülig érő figyorral az arcukon.Nem bírtam ki,hogy ne mosolyogjak rájuk.
-Sziasztok.Odaléptem Rose-hoz és átöleltem.
-Jöttünk ébrezteni de úgy tűnik nem volt rá szükség.-mondta kedvesen Rose.Még mindíg ki lehetett hallani a hangján azt a gügyögő hangot amin kiskoromban beszélt velem.Neki még mindíg a kicsi Nessie voltam.
-Hát akkor egy-kettő irány a Cullen ház.Rendbe kell hoznom téged,Rose te közben elkezdhetnéd a haját.Oh,és a ruha is elkészült,el kell hoznunk.Majd talán szólok Esmenek.És még a kiegészítőket sem láttad!Istenem csak készüljünk el!Remélem Emmett megtanulta a szöveget.Olyan izgatott vagyok!-csilingelte izgatottan Alice.
Elnevettem magam.
Egy szempillantás alatt a villában voltunk.Alice azt mondta anya elment Jacobnak segíteni.Állítólag olyan ideges,hogy nem tud visszaváltozni ember alakba.Apa meg Port Angelesbe ment,valmit el kell intéznie.Esme elment a ruhámért,Em valahol a szöveget tanulta.Jajj istenem csak nehogy elnevesem magam az esküvő közepén. Ahogy Emmett-et ismerem ennek aggasztóan nagy az esélye.
-Kész már?-kérdeztem feszülten úgy huszadjára.Már másfél órája az „utolsó simításokat” végzik.
-Türelem,Nessie!-szólt rám haragosan Rose.Élesen kifújtam a levegőt.-Oké.-válaszoltam kelletlenül.
Akaratlanul a gyűrűmre néztem amit Jake től kaptam mikor megkérte a kezemet. Győnyörű volt. Egy egyszerű ezüst karikán egy hatalmas ragyogó gyémánt volt elhelyezve. Két oldalán ugyan olyan- de egy kicsit kisebb- drágakövekkel .Még pár berakás is volt körülötte.A köveket ezüst kapcsok tartották a helyükön.Szórakozottan forgattam a kis gyűrűt az ujjamon.Már csak egy óra.-próbáltam lehiggadni,de ezzel a mondattal épp az ellenkezőjét értem el.A szívem őrült sebességel verni kezdett,a gyomrom összerándult az aggodalomtól és az izgatottságtól.Jacob vajon még biztos a dolgában?Akar még?Összerezzentem.A kétség ami most lavinaként zuhant rám megrémített. Rémülten kaptam Alice és Rose karja után és azonnal levetítettem nekik a kétségeimet.Egy pillanatra összenéztem majd elkezdtek nevetni rajtam.Megsemmisítően néztem rájuk.
-Tudod kicsim,mi mind ugyan ezt éreztük az első esküvőnkön.Bella annyira ideges volt,hogy majdnem Vegas mellett döntött.-nevetgélt Rosalie és az arcomra rakta egyik kezét.-Én szegény Emmettet majdnem faképnél hagytam.-kuncogott.Látszott rajta,hogy igazat mond mert rettenetesen zavarban volt.
-Ez komoly?-kérdeztük majdnem egyszerre Alice-szel.Én Alicet néztem ő Rose-t aki pedig a padlót tanulmányozta.
Hirtelen kitört belőlem a nevetés.Feszülten és nyugtalanul.
-Uhh.Öhm..akkor legalább nem lógok ki a sorból.-köhécseltem.-Ez megnyugtató.-mondtam,de ennek ellenére lebigyeztettem az alsó ajkam.
- Mi mindig itt leszünk neked kicsim, ezt sose feledd. - mondta Alice egy kis szünet után.
Amikor végre készlettem elindultam kifelé a ruhámért de Alice szinte elém vetődött.
-Az ki van csukva drágám!Nem teheted ki innen a lábad amíg el nem jön az idelye.A ruhád itt van minden mással együtt.-korholt le szigórúan.Elfolytottam egy mosolyt.Ilyenkor egy harcias kisegér jut róla az eszembe.Megadóan feltartottam a kezem.
-Ahogy gondolja,de figyelmeztetem magukat,hogy keresni fognak.-mondtam pókerarcal.Erre elnevették magukat.
Amikor már teljesen kész voltam (mint idegileg, mint külsőleg), csak pár perc volt vissza. Egy nagyon ismerős, dübörgő szívdobogás rángatott ki a gondolataim közül. Valahol az ajtónál állt. Felvisítottam és az ajtó elé ugrottam, de nem nyitottam ki.
- Jacob! - leheltem megkönnyebbültem. - Hiányoztál.Minden rendben?
- Te is nekem szerelmem. - mondta boldogan. –Most,hogy itt vagyok,igen. Jaj, Quil fogd már be!Te egy akkora f..- csattant fel, de a mondat végét elharapta. -Mennem kell. Találkozunk az oltárnál. - mondta fojtott hangon. Mély levegőt vettem.
- Mindent megteszek, hogy oda érjek élve. - suttogtam,a hangom remegett az izgalomtól.
- Ott leszek, vigyázok rád. - mondta, a hangján hallottam, hogy elvigyorodott. Hmm.
- Várlak. - lehelte végül aztán a léptei távolodni kezdtek.
Alice rám mosolygott és kiment a szobából.Pár perc múlva Rose odalibegett mellém és egy csókot nyomott a homlokomra.Ilyedten kaptam el a karját.
-Ne menj!-mondtam rémülettől kitágult szemekkel.
- Most mennem kell. Amint meghallod, a zongora hangját indulj el. Edward mindjárt itt lesz. - mondta mosolyogva. - Ne felejts el levegőt venni, nem illik a ruhádhoz a lila. - viccelődött aztán már ott sem volt.
Pár másodpercel később apa lépett be a szobába.Nagyon elegáns volt.Még sose láttam öltönyben,bár Jaket sem.Sőt még egyik Cullen férfit sem.
-Készen állsz?-lépett mellég és az arcán izgatott,büszke mosoly játszadozott.
-Azt hiszem..nem.-mondtam elcsukló hangon. Halkan elnevettük magunkat majd szorosan a mellére vont.-Szeretlek,mindennél jobban és tudom,hogy helyesen cselekedtél.Bízom benned.Én csak azt akarom,hogy boldog légy,akárki is tesz téged azzá.-suttogta.
Pár másodpercig csönd volt aztán nevetve megszólalt: E l'agnello stupido il cane fortunato si innamora in un lupo.-mondta utánozhatatlan latin kiejtéssel.Elmosolyodtam.A latin az egyik kedvenc nyelvem közé tartozott.
-Kösz,apa!-mondtam gúnyosan de aztán én is elnevettem magam.Sikerült elterelne a figyelmem.
-„És a buta bárány beleszeret a mázlista farkasba.”-mormoltam.Kedves.Aztán mint egy végszóra lenn Rose elkedte játszani az esküvői indula első dallamit.A szívverésem kihagyott egy pillanatra és elfelejtettem,hogyan kell levegőt venni.Apa bíztatóan megszorította a kezem aztán kinyújtotta a karját.Remegve belecsimpaszkodtam.Egyáltalán nem éreztem magam vámpírnak,hanem inkább egy szívbeteg gyönge embernek.
Már a hátsó udvar kijáratánál lépkedtünk amikor mindenki szeme a távoli erdőre villant.Megfagyott a levegő.Halálosan megrémültem.Apa mellkasát egy mély hörgés hagyta el.Rémülten rá kaptam a tekintetem de mikor megláttam arcát torkomon akadtam a szavak.Sorra végignéztem mindenkin.Minden arc rémületet és megdöbbenést tükrözött.Jacobot hagytam utoljára.Épp engem figyelt.Az arca eltorzult a fájdalomtól.
Aztán egy langyos szellő hozzám is elhozta a viselkedésük okát.A szag félelmetesen ismerős volt.A tudatomba égett.Hát persze!
A Volturi.
Teljesen ledermedtem.Mit akarnak a családomtól?Ne,csak..csak ne..nem.
A vérfarkasok hirtelen eltűntek majd amilyen gyorsan vissza is jöttek immáron vérfarkas alakban.Mostanra már 12-en voltak.
Már csak egy kilóméternyire voltak tőlünk.Sétáltak.
-NEM!NEM!EZT NEM TEHETIK!-üvöltötte Edward dühtől tajtékozva és még jobban magához ölelt.-Ölni jönnek,mindenkit el akarnak pusztítani.A francba!Hatalmas túlerőben vannak!-mondta rettegve.-Semmi esély….-mondta megtörten.
Jacob fülszagadtó vonyításába mindenki beleremegett.Rám kapta a tekintetét ami tele volt rettegéssel.
-Sajnálom,az egész az én hibám!-mondtam majd elkezdtem zokogni.-De talán ha önként feladom magam akkor titeket nem fognak bántani.-lélegeztem fel.Kitéptem magam apa szorításából.-Nincs más megoldás!-csattantam fel mikor többen is mellettem termettek.
-De igenis van.-mondta sürgetően Jasper.-Talán ha ez egyik vérfarkas elrejtene téged amíg mi megpróbáljuk meggyőzni őket..
-Igen,ez beválhat.-mondta lázasan Alice és Apa.
-Sam,kit javasolsz.-kérdezte apa sürgetően.Jake azonnal előre lépett és sóvárgóan nyújtózkodott felém.-Nem Jacob,neked itt kell segítened!Igen,Leah,megtennéd?-nézett a kis farkas irányába Edward.A farkas bólintott.
-Nem megyek sehova.-makacskodtam.
-Renesmee kérlek könyörgök most az egyszer hallgass ránk,mi biztonságban leszünk,most te vagy a célpont,el kell menned innen amíg el nem mennek!Kérlek kicsim.-ezsdeklett anya.
Leah felmordult majd mellém lépett.Intett a fejével,hogy üljek fel a hátára.Feladtam és felszáltam.Leah még elköszönni sem hagyott ídőt azonnal futni kedett velem.
**
Teltek az órák.Megállíthatatlanul és kegyetlenül.Kezdtem elveszíteni a józan eszemet.Már szinte nem tudtam rendesen gondolkodni.Csk sírtam és sírtam,Leah pedig tűrte.
Másnap reggel nem bírta tovább és átváltozott farkas alakba és megkérdezi mi folyik ott.
Percekig nem csinált semmit csak állt.Aztán fülsiketítően hangosan és keservesen felordított és a földre roskadt.Leblokkoltam.Ne!NE!NEM!
-Leah vigyél oda azonnal.-zokogtam.A hátára másztam.Elkezdett futni olyan gyorsan akár a villám.Amikor már csak pár kilóméterre voltunk a háztól leugrottam a hátáról és futni kezdtem.Halálra rémülten futottam.A könnyeim megállíthatatlanul folytam.A melkasomból hangos hörgés tört fel.
Hirtelen egy furcsa bűz csapta meg az orromat.Egy émelyítően édes szag.Akár a tömjén..
Amikor kiléptem a fák közül mintha valaki kihúzta volna a lábam alól a talajt.Eltűnt belőlem minden.Meg szűntem létezni.A fájdalomtól alig bírtam életben tartani magam.Körbepillantottam könny áztatta szemeimmel.
A kertben két óriási hamukupac hevert.Még füstölgött.A gyomrom felfordult és térdre rogytam és zokogni kezdtem.Csak akkor fogtam fel igazán mik azok a kupacok amikor az egy kupacból kilógott egy farkas első lábának maradványa.A fejem hátra vetettem és teli torokból felüvöltöttem.Azok a kupacok az egykori családom volt.Ez az én hibám!Elhagytam őket.Megkínozták,feldarabolták és elégették őket.Mindennek vége.Mintha én is darabokra estem volna.Fájdalom és szenvedés hullámai egymás után törtek rám több tonna súlyal.
Nem tudom meddig zokogtam ott a földön,de egyszerre csak mintha minden érzékemet elvágták volna.Nem bírtam sírni többet.Nem fájt semmi.Csak ürességet éreztem és mosolyogtam.
Odasétáltam a vérfarkas-kupachoz és a markomba vettem a hideg puha porbol és elkezdtem futni vele.
-A kedvenc helyünkre viszlek el szerelmem.-mondtam a kezemben lévő hamunak.A veszteség tudata elvette az eszem,kellemes üres térbe taszítva ahol nincs semmi féle érzelem.
Amikor megérkeztünk lelasítottam.A kopár kiszáradt fák közt fehér köd szált egyre lejjebb.Felsétáltam a táncparkettra és engedtem,hogy a könnyű szellő elfújja a kezemből a hamvakat.A hátam mögött egy varjú élesen felvisított.Csak most éreztem át teljesen ,hogy vége.
Vége mindennek.Vége az életemnek,az álmaimnak,a szerelmemnek.Semmi sem maradt amiért érdemes lenne tovább szenvedni.A Volturi biztos tárt karokkal vár majd.Amit én akkor kezdetnek hittem,végül a vég lett.Elmosolyodtam és a szálló hamu után néztem ami szépen lassan eltávolodott majd végül eltűnt.
VÉGE
Tudom-tudom!Baromi hosszú xoxo De remélem megérte elolvasnotok :)
1 megjegyzés:
imádom drágám. :) (L)naon jó. :)
Megjegyzés küldése