16.fejezet,ízelítő.

Sajnálom,de most csak egy ízelítő sikerült..:S
De még elseje előtt tervezek egy hosszabb fejit :)
Remélem még vagytok,akik olvastok :/
Puszi,Bella.

"Csak néztem őt, és lehetetlennek éreztem magam… lehetetlenül boldognak... és nyomorultnak egyben.

Mivel érdemeltem ki őt? Miért veri őt a sors velem?

Megtörtént ez egyáltalán? Vagy csak a képzeletem kegyetlen, gyermeteg játéka volt ez?

Halott szívembe nyilallt a bűntudat, mikor ránéztem, és egyből tudtam, hogy nem képzelődtem.

Megtörtént, minden.

Mit tettem?

Nem kellett vámpír látás ahhoz, hogy lássam, hogy már ő sem a régi. Ő már többé nem az én Bellám.

Szemei homályosak voltak, zavartak.

Látszott rajta, hogy már nem önmaga. Már csak halvány árnyéka volt önmagának.

Elvesztette az eszét. Miattam. Csak is miattam történt mindez, a francba is!

Hogy tehetném én ezt jóvá? Mit tehetek én?

- Az akarok lenni…- motyogta átölelve lábait. – Az akarok lenni, ami te is vagy! Vámpír akarok lenni, és akkor örökre együtt maradhatunk! – csillogtak fel szemei. Arcán reményteli mosoly jelent meg."